Jónás próféta könyve
Jónás könyve, 4. rész
És igen rossznak Látszék ez Jónás elõtt, és megharaguvék.
Könyörge azért az Úrhoz, és Mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én Mondásom, mikor még az én Hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmû és nagy Irgalmasságú és a gonosz miatt is Bánkódó.
Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tõlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
Az Úr pedig Mondá: Avagy Méltán haragszol-é?
Majd kiméne Jónás a Városból, és üle a Város keleti része felõl, és Csinála ott Magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a Míg Megláthatná, mi lészen a Városból?
Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza õt a hévség Bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
De Másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és Megszúrá az a tököt, és Elszárada.
És lõn napköltekor, hogy Tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap Rátûzött a Jónás fejére, és õ Elbágyada. Kíváná azért Magának a Halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
És monda az Isten Jónásnak: Avagy Méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind Halálig!
Az Úr pedig monda: Te Szánod a tököt, a melyért nem Fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel Támadt és Más éjjel elveszett:
Én pedig ne Szánjam Ninivét, a nagy Várost, a melyben több van tizenkétszer Tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb-és balkezük között, és barom is sok van?!
