Mikeás próféta könyve
Mikeás könyve, 7. rész
Jaj nékem, mert Olyanná lettem, mint a Letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni Való gerezd sem maradott; pedig zsengére Vágyott a lelkem!
Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér Után ólálkodnak, kiki Hálóval Vadássza Atyjafiát.
Gonoszságra készek a kezek, hogy Jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a Biró fizetésre Vár; a fõember is maga mondja el lelke Kívánságát, és összeszövik azt.
A ki Jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te Megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk azt.
Ne higyjetek a Barátnak; ne Bízzatok a Tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt is Zárd be Szádnak Ajtaját.
Mert a Fiú bolondnak tartja Atyját, a Leány anyja ellen Támad, a meny az õ Napára; az embernek Saját Háznépe az ellensége.
De én az Úrra nézek, Várom az én Szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én Világosságom!
Az Úr Haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a Míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a Világosságra, Meglátom az õ Igazságát.
De Meglátja ellenségem is és szégyen Borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják õt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-Sár.
Falaid Megépítésének napja! e napon Távol lesz a törvény!
Azon a napon eljõnek Hozzád Assiriából és Égyiptom Városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertõl tengerig és hegytõl hegyig.
És Pusztává lesz a föld, az õ Lakói miatt, az õ cselekedeteik gyümölcséért.
Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek Nyáját, a mely Magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint hajdankor napjain!
Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején, Láttatok vele csodadolgokat.
Látják ezt a Pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket Szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
Nyalják a port, mint a Kígyó, mint a föld férgei; reszketve jõnek rejtekeikbõl; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetõled!
Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki Megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége Maradékának vétkét?! Nem tartja meg Haragját örökké, mert gyönyörködik az Irgalmasságban!
Hozzánk térvén, könyörûl rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnüket!
Hûséget mutatsz a Jákóbnak, Irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél Atyáinknak még az õsidõkben.
