Náhum próféta könyve
Náhum könyve, 2. rész
Pusztító jön ellened; õrizd a Várat, nézzed az útat, Erõsítsd derekadat, Keményítsd meg erõdet igen.
Mert Helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét; mert Rablók Rabolták ki õket, csemetéiket pedig Kivágták.
Vitézeinek pajzsa veres, Katonáinak Ruházata Bíborszínû, hadiszekere aczéltûzben ragyog fegyverkezése Napján, és a Dárdákat rengetik.
Az Utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a Fáklyák, futkosnak mint a Villámok.
Emlegeti vitézlõ hõseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kõfalra, és Felállíttatik a Védõsáncz.
A Folyóvizek kapui Megnyílnak, és a palota megrendül.
De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és Szolgálói keseregnek, mint nyögõ galambok, mellöket vervén.
Pedig Ninive olyan, mint a bõvizû Tó, eleitõl fogva: mégis futnak õk. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.
Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; Száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden Drága edényben.
Feldúlva, Széthányva, kifosztva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, Fájdalom van egész Derekában, és Mindnyájok arcza elvesztette Pirosságát.
Hol van az Oroszlánok Tanyája, és az Oroszlán-kölyköknek ama legelõje, a Hová Járt a nõstény-és Hím-Oroszlán, az Oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza?
Az Oroszlán torkig Valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nõstényeinek, és megtöltötte barlangjait Zsákmánynyal, Tanyáit pedig Prédával.
Ímé Rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földrõl Zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.
