Náhum próféta könyve
Náhum könyve, 3. rész
Jaj a Vérszopó Városnak! Mindenestõl hazug és erõszakkal telve, és nem szûnik rabolni.
Ostor-Csattogás, kerék-zörgés zaja; Dobogó Ló, Robogó szekér;
Törtetõ lovag, kardok Villogása, Dárda Villanása, sebesült tömegek, holtak Sokasága, nincs Számok az elesetteknek; megbotlanak Hulláikban.
A szép Parázna sok Paráznaságáért, a hitetésnek mesternõje miatt, a ki népeket ejtett meg Paráznaságával, és nemzetségeket Bûbájaival:
Ímé, Rád török, azt mondja a Seregek Ura, és Orczádra Fordítom Ruhádnak Alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és Országoknak Gyalázatodat.
Rútságot Hányatok Rád, és Gyalázattal illetlek téged, és Olyanná teszlek, mint a kit Csudálnak.
És mind, a ki Meglát, elmenekül tõled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki Bánkódik rajta? Hol keressek néked Vígasztalókat?
Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a Folyamoknál fekszik, vizek veszik körûl; a melynek tenger a Sáncza, tenger a kõfala?
Kús volt erõssége meg Égyiptom, és Száma sem volt annak. Puth és Libia is Segítõid voltak;
De ez is Számkivetésbe, Fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza Sarkán; fõembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.
Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyûlölködõ elõl.
Minden erõsséged olyan, mint a zsenge gyümölcsû fügefa; ha Megrázatnak, az evõ Szájába hullnak.
Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui Tárva Kitárulnak gyûlölõidnek, tûz emészti meg Záraidat!
Meríts magadnak ostromhoz Való vizet, Javítsd erõsségeidet; menj be a Sárba, taposd az agyagot, Javítsd a tégla-vetõt!
Legott tûz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; Szaporodjál Bár, mint a szöcske, Szaporodjál Bár mint a Sáska!
Többen voltak Kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!
Fejedelmeid mint a Sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg idõkben gyepûkben Tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem Tudható meg, hol volt.
Szunnyadoznak Pásztoraid, Assiria Királya, feküsznek vitézlõ hõseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen a ki összegyûjtse.
Nincs Enyhítés a te sebedre, Gyógyíthatatlan a te Nyavalyád. A kik Híredet Hallják, mind taposnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te Gonoszságod soha?
