Habakuk próféta könyve
1. rész
A teher, a melyet Habakuk Próféta Látott.
Meddig Kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom Hozzád az erõszak miatt, és nem Szabadítasz meg!
Miért Láttatsz velem Hamisságot, és szemléltetsz Nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés Támad!
Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz Hálózza be az igazat, azért Származik hamis ítélet!
Nézzetek szét a népek között, Vizsgálódjatok és Csodálkozással Csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!
Mert ímé, Feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely Eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.
Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és Hatalmát.
És lovai serényebbek a Párduczoknál, és gyorsabbak az estveli Farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a Zsákmányra sietõ keselyû.
Mindnyájan Ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a fövény.
Kaczag ez a Királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.
Majd Tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ, kinek istene az õ hatalma.
Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, Fenyítõül Választottad õt, én erõsségem!
Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a Nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled Hát a hitszegõket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a Nálánál igazabbat?!
Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a Csúszó-Mászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?
Mindnyáját kivonsza horoggal, Gyalomjába Keríti, és Hálójába Takarítja be õket; ezért örül és Vígad.
Ezért áldozik Gyalomjának, és füstöl az õ Hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és Zsíros az õ eledele.
Vajjon azért Ürítheti-é Gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket Kímélet nélkûl?!
