Habakuk próféta könyve
Habakuk könyve, 2. rész
Õrhelyemre állok, és Megállok a Bástyán, és Vigyázok, hogy Lássam, mit Szól Hozzám, és mit feleljek én panaszom Dolgában.
És felele nékem az Úr, és Mondá: Írd fel e Látomást, és vésd Táblákra, hogy könnyen Olvasható legyen.
Mert e Látomás bizonyos idõre Szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, Bízzál benne; mert eljön, el fog jõni, nem marad el!
Ímé, felfuvalkodott, nem igaz õ benne az õ lelke; az igaz pedig az õ hite által él.
És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a Férfiú és nincsen nyugalma; õ, a ki Tátja Száját, mint a Seol, és olyan õ, mint a Halál: telhetetlen, és Magához ragad minden népet és Magához csatol minden nemzetet.
Avagy nem költenek-é ezek Mindnyájan példabeszédet Róla, és Találós mesét Reá, Mondván: Jaj annak, a ki Rakásra gyûjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki Adóssággal terheli Magát!
Avagy nem Támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik Háborgassanak téged? És Zsákmányul esel nékik.
Mivelhogy Kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az Országok, Városok és minden bennök Lakozók ellen Való erõszaktételért.
Jaj annak, a ki bûnös szerzeményt szerez Házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elõl.
Házadnak Gyalázatára tervezted a sok nép Kiirtását, és bûnössé tetted lelkedet.
Mert a kõ is ellened Kiált a Falból, és a gerenda a fa-Alkotmányból visszhangoz néki.
Jaj annak, a ki Várost Épít vérengzéssel, és a ki Várat emel álnoksággal.
Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tûznek Építenek, és a nemzetek a Hiábavalóságnak Fáradoznak?
Mert az Úr dicsõségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.
Jaj annak, a ki megitatja Felebarátját, epédet keverve belé, hogy Megrészegítsed õt, hogy Láthassad az õ szemérmöket!
Gyalázattal telsz meg dicsõség helyett; Igyál te is és Láttassék szemérmed; Reád fordul az Úr Jobbjának pohara, és Gyalázat Borítja el dicsõségedet.
Bizony a libanoni Erõszakoskodás Gyászba Borít téged, és a vadak Pusztítása, a mely rettegteté õket, az emberek véréért és az Országon, a Városon és annak minden Lakosán ûzött Erõszakosságért.
Mit Használ a faragott kép, hogy Faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely Hazugságot Tanít, hogy a képnek Faragója Bízik abban, Csinálván néma Bálványokat?
Jaj annak, a ki Fának mondja: Serkenj fel! néma kõnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, Borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi!
Ellenkezõleg az Úr az õ szent Templomában, hallgasson elõtte az egész föld!
