Habakuk próféta könyve
Habakuk könyve, 3. rész
Habakuk Próféta könyörgése a Sigjónóth szerint.
Uram, Hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te Munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl!
Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Sélah. Dicsõsége Elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld.
Ragyogása, mint a napé, sugarak Támadnak mellõle; és ott van az õ Hatalmának rejteke.
Elõtte Döghalál Jár, és nyomaiban Forró Láz Támad.
Megáll és méregeti a földet, pillant és Megrendíti a népeket, az Örökkévaló hegyek szétporlanak, elsülyednek az Örökkévaló halmok; az õ ösvényei Örökkévalók!
Bomlani Látom Khusán Sátrait, reszketnek a Midián-föld Kárpitjai!
A Folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a Folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
Csupasz, meztelen a te Kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Sélah. A föld Folyókat ömleszt.
Látnak téged és megrendülnek a hegyek, Gátat tör a Víz-ár, harsog a Hullám, és magasra emeli karjait.
A nap és hold Megállnak helyökön Czikázó nyilaid fényétõl és Ragyogó Kopjád Villanásától.
Haragodban eltaposod a földet, Búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
Kiszállsz néped Szabadítására, fölkented Segítségére; Szétzúzod a fõt a gonosznak Házában; nyakig feltakarod az alapjait. Sélah!
Saját Dárdájával vered át az õ vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy Szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek Hullámait.
Hallám és reszket a bensõm, a Szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek Lábaim: hogy nyugton legyek a Nyomorúság Napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
Mert a fügefa nem fog Virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a Szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az Akolból, és nem lesz ökör az Istállóban.
De én örvendezni fogok az Úrban, és Vígadok az én Szabadító Istenemben.
Az Úr Isten az én erõsségem, Hasonlókká teszi Lábaimat a nõstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen Jártat engemet! Az éneklõmesternek, az én hangszereimmel.
