Zakariás próféta könyve
1. rész
Dárius Második esztendejében, a nyolczadik Hónapban Szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás Fiához, a ki Iddó Próféta fia, Mondván:
Igen megharagudott az Úr a ti Atyáitokra.
Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek Hozzám, Szól a Seregeknek Ura, és Hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.
Ne legyetek olyanok, mint Atyáitok, a kikhez az elébbi Próféták Kiáltottak, Mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekbõl, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek Reám, Szól az Úr.
Atyáitok? Hol vannak õk? És a Próféták örökké élnek-é?
De az én beszédeim és végzéseim, a melyeket Szolgáim, a Próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti Atyáitokon? És megtértek és azt Mondták: A mint Elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint Bánik velünk: úgy Bánt velünk.
A tizenegyedik Hónapnak, azaz a Sebat Hónapnak huszonnegyedik Napján, Dáriusnak Második esztendejében, Szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás Fiához, a ki Iddó Próféta fia, Mondván:
Látám éjszaka, hogy ímé, egy Férfiú veres lovon ül vala, és áll vala a mirtus-Fák között, a melyek egy árnyas völgyben Valának: Háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak.
És Mondám: Mik ezek Uram? És Mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.
Akkor felele az a Férfiú, a ki a Mirtusfák között áll vala, és Mondá: Azok ezek, a kiket az Úr küldött, hogy Járják be e földet;
És felelének az Úr Angyalának, a ki a mirtus-Fák között áll vala, és Mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt.
Az Úr angyala pedig felele, és Mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának Városain, a melyekre haragszol Immár hetven esztendõ óta?
És Nyájas szavakkal, Vígasztaló Szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél vala velem.
És Mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt Mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!
De nagy haraggal haragszom én a Hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan, ne õk gonoszra törtek.
Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne Építtetik meg az én Házam, Szól a Seregeknek Ura, és Mérõzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett.
Mégis Kiálts, Mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bõvelkedni fognak még Városaim a Jóban, mert Megvígasztalja még az Úr a Siont, és Magáévá fogadja még Jeruzsálemet!
Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat Láték.
És Mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: ezek azok a szarvak, a melyek Szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.
Azután mutata nékem az Úr négy mesterembert.
És Mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Õ pedig Szóla, Mondván: Ezek azok a szarvak, a melyek Szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék õket, hogy letörjék a Pogányok szarvait, a kik szarvakkal Támadtak vala Júda földe ellen, hogy Szétszórják azt.
