Malakiás próféta könyve
1. rész
Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.
Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt Mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr. Jákóbot pedig szerettem;
Ézsaut ellenben gyûlöltem, és az õ hegyeit Pusztává tettem, örökségét pedig pusztai Sakálokévá.
Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és Építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Õk Építenek, de én elrontom, és elnevezik õket istentelenség Határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.
És Látják ezt a ti szemeitek, és magatok is Mondjátok: Nagy az Úr az Izráel Határa felett.
A Fiú tiszteli Atyját, a szolga is az õ Urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt Mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?
Megfertéztetett kenyeret hoztok Oltáromra, és azt Mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt Gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni Való.
Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bûn-é az? vagy ha Sántát hoztok és Bénát: nem bûn-é azt? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é avagy Reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.
Most azér t engeszteljétek meg az Istennek Orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.
Vajha valaki közûletek Bezárná az Ajtót, Hiába ne tüzelnétek az én Oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az Ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekbõl!
Hiszen a napkelettõl fogva napnyugotig nagy az én nevem a Pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta Ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a Pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.
4 Мој.:7:74 Псал.:48:10 Иса.:24:15 Иса.:59:19 Иса.:66:19 Језек.:48:35 Јован:4:21 1 Тим.:2:8 Откр.:8:3 Ti pedig Meggyalázzátok azt, mikor azt Mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni Való, és annak jövedelme, eledele útálatos.
És azt Mondjátok: Ímé, mily Fáradság! és Ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat Hozzátok, meg a Sántát és betegest; Ételáldozatot is hoztok, de Hát kedves-é az a ti kezetekbõl? azt mondja az Úr.
Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a Nyájában Hím, és Fogadást is tesz: mégis Hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy Király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a Pogányok között!
