Mózes negyedik könyve (Az izráeliták megszámlálásáról való könyv )
Mózes IV. könyve, 14. rész
És felemelé Szavát az egész gyülekezet, és Síra a nép azon az Éjszakán.
És Mindnyájan Zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a Pusztában vajha Meghalnánk!
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink Prédára legyenek? Nem jobb, volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
És Mondának Egymásnak: Szerezzünk elõttünk Járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
Akkor arczczal Leborúlának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elõtt.
Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közûl Valók Valának, Meghasogaták Ruháikat.
És Szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, Mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen Jó föld.
Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely téjjel és mézzel Folyó föld.
Csakhogy ne Lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk csak olyanok, mint a kenyér; Eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!
Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet Sátorában Izráel minden Fiának.
És monda az Úr Mózesnek: Meddig Gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?
Megverem õket Döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy néppé teszlek, és õ Nálánál erõsebbé.
És monda Mózes az Úrnak: Ha Meghallják az égyiptombeliek (mert közûlök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
Elmondják majd e föld lakosainak, a kik Hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhõd Megállott õ rajtok, és felhõoszlopban Jársz te õ elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.
Hogyha mind egyig elveszted e népet, így Szólanak majd e népek, a melyek Hallották a te Híredet, Mondván:
Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl megesküdött nékik, azért öldöste le õket a Pusztában.
Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen Szólottál, Mondván:
Az Úr késedelmes a haragra, nagy Irgalmasságú, Megbocsát Hamisságot és vétket, de a bûnöst nem hagyja büntetlenûl; megbünteti az Atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.
Kérlek, kegyelmezz meg e nép Hamisságának a te Irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen Megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet,
Hogy mindazok az emberek, a kik Látták az én dicsõségemet és Csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e Pusztában, és megkisértettek engemet Immár Tízszer, és nem engedtek az én Szómnak:
Nem Látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ Atyáiknak; senki nem Látja azt azok közûl, a kik Gyaláztak engem.
De az én Szolgámat, Kálebet, mivelhogy Más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségûl Bírja azt az õ magva.
De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a Pusztába, a veres tenger útján.
Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, Mondván:
Meddig tûrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely Zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak Zúgolódásait, a kik Zúgolódnak ellenem!
Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen Szólottatok az én füleim Hallására!
E Pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik Megszámláltattak a ti teljes Számotok szerint, Húsz esztendõstõl fogva és azon felûl, a kik Zúgolódtatok ellenem.
És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy Lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné Fiát és Józsuét, a Nún Fiát kivéve.
De kicsinyeiteket, a kik felõl azt Mondtátok, hogy Prédára lesznek; õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet Megútáltatok.
A ti holttesteitek azért e Pusztában hullanak el.
A ti fiaitok pedig, mint a Pásztorok, bujdosnak e Pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti Paráználkodásitoknak büntetését, Míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e Pusztában.
A napok Száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven esztendeig Hordozzátok a ti Hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én Elfordulásomat.
Én, az Úr, Szólottam. Bizonyára ezt Mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a Pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes, a földnek megkémlelésére, és visszatérének és Felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz Hírt terjesztvén Arról a földrõl:
Azok a férfiak azért, a kik rossz Hírt terjesztének a földrõl, Meghalának az Úr elõtt Csapás által.
Csak Józsué a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, Maradának életben ama férfiak közûl, a kik mentek vala a földet megkémlelni.
A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, Mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl Szólott az Úr, mert vétkeztünk.
És monda Mózes: Miért Hágjátok át ilyen Módon az Úr Akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.
Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.
Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének Ládája és Mózes meg sem Mozdulának a Táborból.
Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék õket, és Vágák õket mind Hormáig.
