Mózes negyedik könyve (Az izráeliták megszámlálásáról való könyv )

És Eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin Pusztájába az elsõ Hónapban, és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.

De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyûlének azért Mózes és Áron ellen.

És feddõzék a nép Mózessel, és Szólának Mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi Atyánkfiai az Úr elõtt!

És miért Hoztátok az Úrnak gyülekezetét e Pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?

És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szõlõ, sem Gránátalma, és inni Való Víz sincsen!

Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek Színe elõl, a gyülekezet Sátorának Nyílása elé, és arczukra Borúlának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsõsége.

És Szóla az Úr Mózesnek, Mondván:

Vedd ezt a vesszõt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te Atyádfia, és Szóljatok ím e Kõsziklának az õ szemeik elõtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e Kõsziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az õ barmaiknak.

Vevé azért Mózes azt a vesszõt az Úrnak Színe elõl a mint parancsolta vala néki.

És összegyûjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kõszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti Lázadók! Avagy e Kõsziklából fakaszszunk-é néktek vizet?

És felemelé Mózes az õ kezét, és megüté a Kõsziklát az õ vesszejével két ízben; és sok Víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az õ barmai.

És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy Megdicsõítettetek volna engem Izráel fiainak szeme elõtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.

Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddõztek Izráel fiai az Úrral; és Megdicsõítette Magát õ bennök.

És külde Mózes követeket Kádesbõl Edom Királyához, kik így Szólának: Ezt mondja a te Atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a Nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:

És Kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi Szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te Határodnak Végvárosában.

Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezõn, sem szõlõn, és Kútvizet sem iszunk; az Országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, Míg általmegyünk a te Határodon.

Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened!

És Mondának néki Izráel fiai: A Járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb Szándékom, csak hogy gyalog mehessek át.

Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és nagy erõvel.

Mivel nem Akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az õ Országán: azért eltére Izráel õ tõle.

Majd Elindulának Kádesbõl, és Jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.

És Szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének Határán, Mondván:

Áron az õ népeihez Takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én Szómnak a versengésnek vizénél.

Vedd Áront és Eleázárt, az õ Fiát, és vezesd fel õket a Hór hegyére.

És vetkeztesd le Áront az õ Ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az õ Fiát; mert Áron az õ népéhez Takaríttatik, és meghal ott.

És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet Láttára.

És Mózes levetkezteté Áront az õ Ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az õ Fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár Leszálla a hegyrõl.

És Látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és Siratá Áront harmincz napig Izráelnek egész Háza.