Mózes negyedik könyve (Az izráeliták megszámlálásáról való könyv )

Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad Királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útján: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közûlök.

Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha Valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ Városait.

És meghallotta az Úr Izráelnek Szavát, és kézbe Adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak Vároasait. És nevezé azt a helyet Hormának.

És Elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

És Szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e Pusztában? Mert nincsen kenyér, Víz sincsen, és e Hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

Akkor méne a nép Mózeshez, és Mondák: Vétkeztünk, mert Szólottunk az Úr ellen és te ellened; Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el Rólunk a Kígyókat. És Imádkozék Mózes a népért.

És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes Kígyót, és tûzd fel azt Póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

Csinála azért Mózes Rézkígyót, és feltûzé azt Póznára. És lõn, hogy ha a Kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a Rézkígyóra, életben marada.

Azután Elindulának Izráel fiai, és Tábort ütének Obóthban.

Obóthból is Elindulának, és Tábort ütének Hije-Abarimban, abban a Pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

Onnét Elindulának, és Tábort ütének Zéred völgyében.

Onnét Elindulának, és Tábort ütének az Arnon vizén Túl, a mely van a Pusztában, és kijõ az Emoreus Határából. Mert az Arnon Moábnak Határa Moáb között és Emoreus között.

Azért van Szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a Patakokról Arnonnál,

És a patakok Folyásáról, a mely Ar Város felé hajol és Moáb Határára dûl.

És onnét Béérbe menének. Ez az a Kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh Kút! énekeljetek néki!

Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi Vájtak, Kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a Pusztából Mathanába menének.

És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

És külde Izráel követeket Szíhonhoz az Emoreusok Királyához, Mondván:

Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, Kútvizet sem iszunk; az Országúton megyünk, Míg átmegyünk a te Határodon.

De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ Határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a Pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és Elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak Határa.

És Elfoglalá Izráel mind e Városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden Városában, Hesbonban és annak minden Városában;

Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok Királyának Városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi Királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.

Azért Mondják a Példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és Erõsíttessék Szíhon Városa!

Mert tûz jött ki Hesbonból, Láng Szíhon Városából; megemésztette Art, Moábnak Városát, Arnon magaslatainak urait.

Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, Leányait Fogságra Szíhonnak, az emoreus Királynak.

De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és Elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak Városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

Majd Megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán Királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok Királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és Elfoglalák az õ földét.