A Máté írása szerint való szent evangyéliom

Abban az idõben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; Tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a Kalászokat tépni és enni.

Látván pedig ezt a farizeusok, Mondának néki: Ímé a te Tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.

Õ pedig monda nékik: Nem Olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala õ és a kik vele Valának?

Hogyan ment be az Isten Házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik õ vele Valának, hanem csak a papoknak?

Vagy nem Olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?

Mondom pedig néktek, hogy a Templomnál nagyobb van itt.

Ha pedig Tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem Kárhoztattátok volna az ártatlanokat.

Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.

És Távozván onnan, méne az õ Zsinagógájukba.

És ímé, vala ott egy Elszáradt kezû ember. És megkérdék õt, Mondván: Ha szabad-é szombatnapon Gyógyítani? hogy Vádolhassák õt.

Õ pedig monda nékik: Kicsoda közûletek az az ember, a kinek vagy egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt,

Mennyivel Drágább pedig az ember a Juhnál! Szabad Tehát szombatnapon Jót cselekedni.

Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És Kinyújtá, és olyan éppé lõn, mint a Másik.

A farizeusok pedig kimenvén, Tanácsot Tartának ellene, hogyan Veszíthetnék el õt.

Jézus pedig észrevévén ezt, Eltávozék onnan. És követé õt nagy Sokaság, és õ Meggyógyítja vala Mindnyájokat;

És megfenyegeté õket, hogy õt ismertté ne tegyék;

Hogy beteljesedjék Ésaiás Próféta Mondása, a ki így Szólt:

Ímé az én Szolgám, a kit Választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom õ belé, és ítéletet hirdet a Pogányoknak.

Nem verseng, és nem Kiált; az Utczákon senki nem hallja Szavát.

A megrepedezett Nádat nem töri el, és a Pislogó gyertyabelet nem oltja ki, Mígnem diadalomra viszi az ítéletet.

És az õ nevében reménykednek majd a Pogányok.

Akkor egy vak és néma ördöngõst hoztak õ eléje; és Meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind Lát vala.

És Elálmélkodék az egész Sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?

A farizeusok pedig ezt Hallván, Mondának: Ez nem ûzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.

Jézus pedig, tudva az õ gondolataikat, monda nékik: Minden Ország, a mely Magával meghasonlik, elpusztul; és egy Város vagy Háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik Magával.

Ha pedig a Sátán a Sátánt ûzi ki, Önmagával hasonlott meg; Mimódon állhat meg Tehát az õ Országa?

És ha én Belzebub által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Azért õk magok lesznek a ti Bíráitok.

Ha pedig én Istennek Lelke által ûzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkûl elérkezett Hozzátok az Isten Országa.

Avagy mi Módon mehet be valaki a hatalmasnak Házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi elõbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak Házát?

A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyûjt, tékozol.

Azt mondom azért néktek: Minden bûn és Káromlás Megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek Káromlása nem Bocsáttatik meg az embereknek.

Még a ki az ember Fia ellen Szól, annak is Megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen Szól, annak sem ezen, sem a Más Világon meg nem Bocsáttatik.

Vagy legyetek Jó Fák, és teremjetek Jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott Fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcsérõl ismerik meg a Fát.

Mérges Kígyóknak fajzatai, mi Módon Szólhattok Jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a Szívnek teljességébõl Szól a Száj.

A Jó ember az õ Szívének Jó kincseibõl hozza elõ a Jókat; és a gonosz ember az õ Szívének gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat.

De mondom néktek: Minden Hivalkodó beszédért a mit beszélnek az emberek, Számot adnak majd az ítélet Napján.

Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közûl, Mondván: Mester, jelt Akarnánk Látni te tõled.

Õ pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és Parázna nemzetség jelt Kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás Prófétának jele.

Mert a miképen Jónás Három éjjel és Három nap volt a czethal Gyomrában, azonképen az embernek Fia is Három nap és Három éjjel lesz a föld Gyomrában.

Ninive férfiai az ítéletkor együtt Támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és Kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás Prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

Délnek Királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és Kárhoztatja ezt: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.

Mikor pedig a Tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, Víz nélkûl Való helyeken Jár, nyugalmat keresve, és nem Talál:

Akkor ezt mondja: Visszatérek az én Házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és Fölékesítve Találja azt.

Akkor elmegy és vesz maga mellé Más hét lelket, gonoszabbakat õ Magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek Utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsõnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.

Mikor pedig még Szóla a Sokaságnak, ímé az õ anyja és az õ testvérei állanak vala odakünn, Akarván õ vele Szólni.

És monda néki valaki: Ímé a te Anyád és testvéreid odakünn állanak, és Szólni akarnak veled.

Õ pedig felelvén, monda a Hozzá Szólónak: Kicsoda az én Anyám; és kik az én testvéreim?

És Kinyujtván kezét az õ Tanítványaira, monda: Ímé az én Anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám Akaratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és Anyám.