A Máté írása szerint való szent evangyéliom

Azon a napon kimenvén Jézus a Házból, leüle a tenger mellett.

És nagy Sokaság gyülekezék õ Hozzá, annyira, hogy õ a Hajóba méne leülni; az egész Sokaság pedig a parton áll vala.

És sokat beszéle nékik Példázatokban, Mondván: Ímé, kiméne a magvetõ vetni.

És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, Elkapdosák azt.

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.

De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, Elszáradott.

Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, Megfojták azt.

Némely pedig a Jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely Száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

A kinek van füle a Hallásra, hallja.

A Tanítványok pedig Hozzámenvén, Mondának néki: Miért Szólasz nékik Példázatokban?

Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek Országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.

Azért Szólok velök Példázatokban, mert Látván nem Látnak, és Hallván nem hallanak, sem nem értenek.

És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és Látván Lássatok, és ne ismerjetek:

Mert megkövéredett e népnek Szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket Behunyták; hogy valami Módon ne Lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek Szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne Gyógyítsam õket.

A ti szemeitek pedig boldogok, hogy Látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.

Mert bizony mondom néktek, hogy sok Próféta és igaz Kívánta Látni, a miket ti Láttok, és nem Látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem Hallották.

Ti Halljátok meg azért a magvetõ Példázatát.

Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek Országáról és nem érti, eljõ a gonosz és elkapja azt, a mi annak Szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.

A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és Mindjárt örömmel fogadja;

De nincs gyökere benne, hanem csak ideig Való; mihelyt pedig Nyomorgatás vagy üldözés Támad az íge miatt, azonnal Megbotránkozik.

A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e Világnak gondja és a Gazdagságnak Csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.

A mely pedig a Jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely Száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

Más Példázatot is adott eléjök, Mondván: Hasonlatos a mennyeknek Országa az emberhez, a ki az õ földébe Jó magot vetett;

De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a Búza közé, és elméne.

Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor Meglátszék a konkoly is.

A gazda Szolgái pedig Elõállván, Mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?

Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A Szolgák pedig Mondának néki: Akarod-é Tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?

Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt Netalán a Búzát is Kiszaggatjátok.

Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az Aratásig, és az Aratás idején azt mondom majd az Aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a Búzát pedig Takarítsátok az én csûrömbe.

Más Példázatot is adott eléjök, Mondván: Hasonlatos a mennyeknek Országa a Mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az õ mezejében;

A mely kisebb ugyan minden Magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és Fává lesz, annyira, hogy Reá Szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.

Más Példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek Országa a Kovászhoz, a melyet vévén az asszony, Három mércze lisztbe Elegyíte, Mígnem az egész megkele.

Mind ezeket Példázatokban Mondá Jézus a Sokaságnak, és Példázat nélkûl semmit sem Szóla nékik,

Hogy beteljék a mit a Próféta Szólott, Mondván: Megnyitom az én Számat Példázatokra; és Kitárom, a mik e Világ Alapítása óta rejtve Valának.

Ekkor Elbocsátván a Sokaságot, beméne Jézus a Házba. És az õ Tanítványai Hozzámenének, Mondván: Magyarázd meg nékünk a Szántóföld Konkolyáról Való Példázatot.

Õ pedig felelvén monda nékik: A ki a Jó magot veti, az az embernek Fia;

A Szántóföld pedig a Világ; a Jó mag az Isten Országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az Aratás pedig a Világ vége; az Aratók pedig az angyalok.

A miképen azért öszegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a Világnak végén.

Az embernek Fia elküldi az õ angyalait, és az õ Országából összegyûjtik a Botránkozásokat mind, és azokat is, a kik Gonoszságot cselekesznek,

És bevetik õket a tüzes kemenczébe: ott lészen Sírás és Fogcsikorgatás.

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az õ Atyjoknak Országában. A kinek van füle a Hallásra, hallja.

Ismét hasonlatos a mennyeknek Országa a Szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet Megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett Való örömében elmegy és Eladván mindenét a mije van, megveszi azt a Szántóföldet.

Ismét hasonlatos a mennyeknek Országa a kereskedõhöz, a ki igaz gyöngyöket keres;

A ki Találván egy Drága gyöngyre, elméne, és mindenét Eladván a mije volt, megvevé azt.

Szintén hasonlatos a mennyeknek Országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle Fajtát összefogott;

Melyet, Minekutána megtelt, a partra vontak a Halászok, és leülvén, a Jókat edényekbe gyûjtötték, a Hitványakat pedig Kihányták.

Így lesz a Világ végén is: Eljõnek majd az angyalok, és Kiválasztják a gonoszokat az igazak közûl,

És a tüzes kemenczébe vetik õket; ott lészen Sírás és Fogcsikorgatás.

Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.

Õ pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek Országa felõl Megtaníttatott, hasonlatos az olyan Gazdához, a ki ót és újat hoz elõ az õ Éléstárából.

És lõn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a Példázatokat, elméne onnan.

Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az õ Anyját Hívják-é Máriának, és az õ testvéreit Jakabnak, Józsénak és Júdásnak?

És az õ nõtestvérei is nem mind mi Nálunk vannak-é? Honnét vannak Tehát ennél mindezek?

És Megbotránkoznak vala õ benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen Próféta tisztesség nélkûl, hanem csak az õ Hazájában és Házában.

Nem is tõn ott sok Csodát, az õ hitetlenségök miatt.