A Máté írása szerint való szent evangyéliom

Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz Jeruzsálembõl, Mondván:

Miért Hágják át a te Tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem Mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért Hágjátok át az Isten Parancsolatját a ti rendeléseitek által?

Mert Isten parancsolta ezt, Mondván: Tiszteld Atyádat és Anyádat, és: A ki Atyját vagy Anyját szidalmazza, Halállal lakoljon.

Ti pedig ezt Mondjátok: A ki Atyjának vagy Anyjának ezt mondja: Templomi Ajándék az, a mivel Megsegíthetlek, az olyan Akár ne is tisztelje az õ Atyját vagy Anyját.

És erõtelenné tettétek az Isten Parancsolatját a ti rendeléseitek által.

Képmutatók, Igazán Prófétált felõletek Ésaiás, Mondván:

Ez a nép Szájával közelget Hozzám, és Ajkával tisztel engemet; Szíve pedig Távol van tõlem.

Pedig Hiába tisztelnek engem, ha oly Tudományokat Tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

És Elõszólítván a Sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a Szájon bemegy, hanem a mi kijön a Szájból, az fertõzteti meg az embert.

Akkor Hozzájárulván az õ Tanítványai, Mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet Hallván, Megbotránkoztak?

Õ pedig felelvén, monda: Minden Plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám Plántált, kitépetik.

Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a Példázatot.

Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkûl vagytok-é még?

Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a Szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?

A mik pedig a Szájból jõnek ki, a Szívbõl Származnak, és azok fertõztetik meg az embert.

Mert a Szívbõl Származnak a gonosz gondolatok, Gyilkosságok, Házasságtörések, Paráznaságok, Lopások, hamis Tanubizonyságok, Káromlások.

Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel Való evés nem fertõzteti meg az embert.

És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

És ímé egy kananeai asszony jövén ki Abból a Tartományból, Kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörûlj rajtam! az én Leányom az ördögtõl Gonoszúl gyötörtetik.

Õ pedig egy Szót sem felele néki. És az õ Tanítványai Hozzá menvén, kérik vala õt, Mondván: Bocsásd el õt, mert Utánunk Kiált.

Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel Házának elveszett juhaihoz.

Az asszony pedig odaérvén, Leborúla elõtte, Mondván: Uram, légy Segítségûl nékem!

Õ pedig felelvén, monda: Nem Jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

Az pedig monda: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek a Morzsalékokból, a mik az õ uroknak Asztaláról Aláhullanak.

Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És Meggyógyula az õ Leánya Attól a Pillanattól fogva.

És onnét Távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

És nagy Sokaság megy vala Hozzá, vivén magokkal Sántákat, vakokat, Némákat, Csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus Lábai elé; és Meggyógyítá õket,

Úgy hogy a Sokaság álmélkodik vala, Látván, hogy a Némák beszélnek, a Csonkák megépûlnek, a Sánták Járnak, a vakok Látnak; és Dicsõíték Izráel Istenét.

Jézus pedig Elõszólítván az õ Tanítványait, monda: Szánakozom e Sokaságon, mert Három napja Immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket Elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.

És Mondának néki az õ Tanítványai: Honnét volna e Pusztában annyi kenyerünk, hogy Megelégítsünk ily nagy Sokaságot?

És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig Mondának: Hét, és Néhány halunk.

És Parancsolá a Sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

És vevén a hét kenyeret és a halakat, és Hálákat Adván, megtöré, és Adá az õ Tanítványainak, a Tanítványok pedig a Sokaságnak.

És Mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli Kosárral.

A kik pedig ettek vala, négyezeren Valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken Kívül.

És Elbocsátván a Sokaságot, Beszálla a Hajóba, és elméne Magdala Határaiba.