A Máté írása szerint való szent evangyéliom

És Hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék õt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.

Õ pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt Mondjátok: Szép idõ lesz; mert veres az ég.

Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég Borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg Tudjátok ítélni, az idõk jeleit pedig nem Tudjátok?

E gonosz és Parázna nemzetség jelt Kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás Prófétának jele. És ott Hagyván õket, elméne.

És az õ Tanítványai a Túlsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.

Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és õrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok Kovászától.

Õk pedig tanakodnak vala maguk között, Mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.

Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitûek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!

Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy Hány Kosárt töltöttetek meg?

Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy Hány Kosárt töltöttetek meg?

Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérrõl mondtam néktek, hogy õrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok Kovászától!?

Ekkor értették meg, hogy nem Arról Szólott, hogy a kenyér Kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok Tudományától õrizkedjenek.

Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé Tanítványait, Mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

Õk pedig Mondának: Némelyek Keresztelõ Jánosnak, Mások Illyésnek: némelyek pedig Jerémiásnak, vagy egynek a Próféták közûl.

Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?

Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.

És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a Kõsziklán Építem fel az én Anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

És néked adom a mennyek Országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.

Akkor Megparancsolá Tanítványainak, hogy senkinek se Mondják, hogy õ a Jézus Krisztus.

Ettõl fogva kezdé Jézus jelenteni az õ Tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektõl és a Fõpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon Föltámadni.

És Péter Elõfogván õt, kezdé feddeni, Mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.

Õ pedig Megfordúlván, monda Péternek: Távozz tõlem Sátán; Bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Ekkor monda Jézus az õ Tanítványainak: Ha valaki jõni akar én Utánam, tagadja meg Magát és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, Megtalálja azt.

Mert mit Használ az embernek, ha az egész Világot megnyeri is, de az õ lelkében Kárt vall? Avagy micsoda Váltságot adhat az ember az õ lelkéért?

Mert az embernek Fia eljõ az õ Atyjának dicsõségében, az õ angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az õ cselekedete szerint.

Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem Kóstolják meg a Halált, a Míg meg nem Látják az embernek Fiát eljõni az õ Országában.