A Máté írása szerint való szent evangyéliom

Abban az órában menének a Tanítványok Jézushoz, Mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek Országában?

És Elõhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek Országába.

A ki azért Megalázza Magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek Országában.

És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be;

A ki pedig Megbotránkoztat egyet e kicsinyek közûl, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a Nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

Jaj a Világnak a Botránkozások miatt! Mert szükség, hogy Botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a Botránkozás esik.

Ha pedig a te kezed vagy a te Lábad Megbotránkoztat téged, Vágd le azokat és vesd el Magadtól; jobb néked az életre Sántán vagy Csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két Lábbal vettetned az örök tûzre.

És ha a te szemed Botránkoztat meg téged, Vájd ki azt és vesd el Magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.

Meglássátok, hogy eme kicsinyek közûl egyet is meg ne Utáljatok; mert mondom néktek, hogy az õ angyalaik a mennyekben mindenkor Látják az én mennyei Atyám Orczáját.

Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

Mit gondoltok? Ha valamely embernek Száz juha van, és egy azok közûl eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?

És ha történetesen Megtalálja azt, bizony mondom néktek, Inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.

Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közûl.

Ha pedig a te Atyádfia vétkezik ellened, menj el és Dorgáld meg õt négy szem között: ha hallgat Rád, megnyerted a te Atyádfiát;

Ha pedig nem hallgat Rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy Három Tanú Vallomásával Erõsíttessék minden Szó.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a Pogány és a Vámszedõ.

Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közûletek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felõl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.

Mert a hol ketten vagy Hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Ekkor Hozzámenvén Péter, monda: Uram, Hányszor lehet az én Atyámfiának ellenem vétkezni, és néki Megbocsátanom? még hétszer is?

Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

Annakokáért hasonlatos a mennyeknek Országa a Királyhoz, a ki Számot akar vala vetni az õ Szolgáival.

Mikor pedig Számot kezde vetni, Hozának eléje egyet, a ki Tízezer Tálentommal vala Adós.

Nem Tudván pedig fizetni, Parancsolá annak ura, hogy Adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, Mondván: Uram, légy türelemmel Hozzám, és mindent megfizetek néked.

Az úr pedig Megszánván azt a Szolgát, Elbocsátá õt, és az Adósságot is elengedé néki.

Kimenvén pedig az a szolga, Találkozék egygyel az õ Szolgatársai közûl, a ki Száz Dénárral vala néki Adós; és Megragadván azt, fojtogatja vala, Mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

Leborulván azért az õ Szolgatársa az õ Lábai elé, könyörög vala néki, Mondván: Légy türelemmel Hozzám, és mindent megfizetek néked.

De õ nem Akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, Mígnem megfizeti, a mivel tartozik.

Látván pedig az õ Szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb Megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.

Akkor Elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden Adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te Szolgatársadon, a miképen én is könyörûltem te rajtad?

És Megharagudván az õ ura, átadta õt a Hóhérok kezébe, Mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.

Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha Szívetekbõl meg nem Bocsátjátok, kiki az õ Atyjafiának, az õ vétkeiket.