A Máté írása szerint való szent evangyéliom
Máté Evangyélioma, 21. rész
És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két Tanítványt,
És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elõttetek van, és legott Találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az õ vemhét; Oldjátok el és Hozzátok ide nékem.
És ha valaki valamit Szól néktek, Mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége Rájuk; és legott el fogja Bocsátani õket.
Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a Próféta Mondása, a ki így Szólott:
Mondjátok meg Sion Leányának: Imhol jõ néked a te Királyod, Alázatosan és Szamáron ülve, és Teherhordozó Szamárnak vemhén.
A Tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsõ Ruháikat Rájuk Teríték, és Ráüle azokra.
A Sokaság legnagyobb része pedig felsõ Ruháit az útra Teríté; Mások pedig a Fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
Az elõtte és Utána menõ Sokaság pedig Kiált vala, Mondván: Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a Magasságban!
És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, Felháborodék az egész Város, Mondván: Kicsoda ez?
A Sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbõl Való Próféta.
És beméne Jézus az Isten Templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és Vásárolnak vala a templomban; és a Pénzváltók asztalait és a Galambárusok székeit Felforgatá.
És monda nékik: Meg van írva: Az én Házam Imádság Házának mondatik. Ti pedig azt latroknak Barlangjává tettétek.
És menének Hozzá va kok és Sánták a templomban; és Meggyógyítá õket.
A fõpapok és írástudók pedig, Látván a Csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik Kiáltottak vala a templomban, és ezt Mondták vala: Hozsánna a Dávid Fiának; haragra gerjedének,
És Mondának néki: Hallod mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem Olvastátok-é: A gyermekek és csecsemõk Szája által szereztél dicsõséget?
És ott Hagyván õket, kiméne a Városból Bethániába, és ott marada éjjel.
Reggel pedig, a Városba visszajövet, megéhezék.
És Meglátva egy Figefát az út mellett, oda méne Hozzá, és nem Talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad Ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal Elszárada.
És Látván ezt a Tanítványok, Elcsodálkozának, Mondván: Hogyan Száradt el a fügefa oly hirtelen?
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e Fügefán esett, hanem ha azt Mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is Kapjátok, ha hisztek.
És mikor bement vala a templomba, Hozzámenének a fõpapok és a nép vénei, a mint Tanít vala, Mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
A János keresztsége honnan vala? Mennybõl-é, vagy emberektõl? Azok pedig tanakodnak vala magukban, Mondván: Ha azt mondjuk: mennybõl, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek Tehát néki?
Ha pedig azt mondjuk: emberektõl; félünk a Sokaságtól; mert Jánost Mindnyájan Prófétának Tartják.
És felelvén Jézusnak, Mondának: Nem tudjuk. Monda nékik õ is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsõhöz, monda: Eredj fiam, Munkálkodjál ma az én szõlõmben.
Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de Azután Meggondolván Magát, elméne.
A Másikhoz is odamenvén, Hasonlóképen Szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
E kettõ közûl melyik Teljesítette az atya Akaratát? Mondának néki: Az elsõ. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A Vámszedõk és a Parázna nõk megelõznek titeket az Isten Országában.
Mert eljött Hozzátok János, az Igazság útján, és nem hittetek néki, a Vámszedõk és a Parázna nõk pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt Láttátok, Azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
Más Példázatot halljatok: Vala egy Házigazda, a ki szõlõt Plántála, és azt gyepûvel körûlvevé, Sajtót ása le benne, és tornyot Építe, és Kiadá azt Munkásoknak, és elutazék.
Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé Szolgáit a Munkásokhoz, hogy vegyék át az õ gyümölcsét.
És a Munkások Megfogván az õ Szolgáit, az egyiket megverék, a Másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
Ismét külde Más Szolgákat, többet mint elõbb; és azokkal is úgy cselekedének.
Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga Fiát, ezt Mondván: A fiamat meg Fogják becsülni.
De a Munkások, Meglátván a Fiút, Mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és foglaljuk el az õ örökségét.
És Megfogván õt, kiveték a szõlõn Kívül és megölék.
Mikor azért megjõ a szõlõnek ura, mit cselekszik ezekkel a Munkásokkal?
Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti õket; a szõlõt pedig kiadja Más Munkásoknak, a kik Beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
Monda nékik Jézus: Sohasem Olvastátok-é az írásokban: A mely követ az Építõk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és Csodálatos a mi szemeink elõtt.
Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tõletek az Istennek Országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
És a ki e kõre esik, Szétzúzatik; a kire pedig az esik Reá, szétmorzsolja azt.
És a fõpapok és farizeusok Hallván az õ Példázatait, megértették, hogy Róluk Szól.
És mikor meg Akarák õt fogni, megfélemlének a Sokaságtól, mivelhogy úgy Tartják vala õt mint Prófétát.
