A Máté írása szerint való szent evangyéliom

És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az õ Tanítványainak:

Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia Elárultatik, hogy Megfeszíttessék.

Akkor egybegyûlének a fõpapok, az írástudók és a nép vénei a fõpap Házába, a kit Kajafásnak Hívtak,

És Tanácsot Tartának, hogy Jézust álnoksággal Megfogják és megöljék.

De azt Mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.

És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon Házánál vala,

Méne Hozzá egy asszony, a kinél vala Drága kenetnek Alabástrom szelenczéje, és az õ fejére tölté, a mint az Asztalnál ül vala.

Látván pedig ezt az õ Tanítványai, Boszankodának, Mondván: Mire Való ez a Tékozlás?

Mert Eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és Adhatták volna a szegényeknek.

Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért Bántjátok ezt az asszonyt? hiszen Jó dolgot cselekedett én velem.

Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

Mert hogy õ ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.

Bizony mondom néktek: Valahol az egész Világon Prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az õ emlékezetére.

Akkor a tizenkettõ közûl egy, a kit Iskáriótes Judásnak Hívtak, a fõpapokhoz menvén,

Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom õt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.

És ettõl fogva alkalmat keres vala, hogy Elárulja õt.

A Kovásztalan kenyerek elsõ Napján pedig Jézushoz menének a Tanítványok, Mondván: Hol akarod, hogy Megkészítsük néked ételedre a Húsvéti Bárányt?

Õ pedig monda: Menjetek el a Városba ama bizonyos emberhez, és ezt Mondjátok néki: A mester üzeni: Az én idõm közel van; Nálad tartom meg a husvétot Tanítványaimmal.

És úgy cselekedének a Tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és Elkészíték a husvéti Bárányt.

Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettõvel,

És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közûletek egy Elárul engem.

És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?

Õ pedig felelvén, monda: A ki velem együtt Mártja kezét a Tálba, az árul el engem.

Az embernek Fia Jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felõle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát Elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.

Megszólalván Júdás is, a ki Elárulja vala õt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te Mondád.

Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és Hálákat Adván, megtöré és Adá a Tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

És vévén a poharat és Hálákat Adván, Adá azoknak, ezt Mondván: Igyatok ebbõl Mindnyájan;

Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek Bocsánatára.

Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének ebbõl a termésébõl, mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak Országában.

És Dícséretet énekelvén, kimenének az Olajfák hegyére.

Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az Éjszakán Megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a Pásztort, és elszélednek a Nyájnak juhai.

De Föltámadásom Után elõttetek megyek majd Galileába.

Péter pedig felelvén, monda néki: Ha Mindnyájan Megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem Botránkozom.

Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az Éjszakán, mielõtt Megszólal a kakas, Háromszor megtagadsz engem.

Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen Szólnak vala a többi Tanítványok is.

Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak Hívtak, és monda a Tanítványoknak: Üljetek le itt, Míg elmegyek és amott Imádkozom.

És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két Fiát, kezde szomorkodni és gyötrõdni.

Ekkor monda nékik: Felette igen Szomorú az én lelkem mind Halálig! maradjatok itt és Vigyázzatok én velem.

És egy kissé elõre menve, arczra Borúla, könyörögvén és Mondván: Atyám! ha lehetséges, Múljék el tõlem e Pohár; Mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.

Akkor méne a Tanítványokhoz és aluva Találá õket, és monda Péternek: Így nem Bírtatok Vigyázni velem egy óráig sem!?

Vigyázzatok és Imádkozzatok, hogy Kísértetbe ne essetek; mert Jóllehet a lélek kész, de a test erõtelen.

Ismét elméne Másodszor is, és könyörge, Mondván: Atyám! ha el nem Múlhatik tõlem e Pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.

És mikor visszatér vala, ismét aluva Találá õket; mert megnehezedtek vala az õ szemeik.

És ott hagyva õket, ismét elméne és Imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel Szólván.

Ekkor méne az õ Tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok Immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.

Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem Elárul.

És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettõ közûl, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a Fõpapoktól és a nép véneitõl.

A ki pedig õt Elárulja vala, jelt ada nékik, Mondván: A kit én majd Megcsókolok, õ az, Fogjátok meg õt.

És Mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és Megcsókolá õt.

Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor Hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és Megfogák õt.

És ímé egyik azok közûl, a kik a Jézussal Valának, Kinyújtván kezét, Szablyáját Kirántá, és a fõpap Szolgáját Megcsapván, Levágá annak egyik fülét.

Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére Szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.

Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg Angyalnál?

De mi Módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?

Ugyanekkor monda Jézus a Sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként Nálatok ültem, Tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.

Mindez pedig azért lõn, hogy beteljesedjenek a Próféták írásai. Ekkor Elhagyák õt a Tanítványok mind, és Elfutának.

Amazok pedig Megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a fõpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyûltek vala.

Péter pedig követi vala õt Távolról egész a fõpap Pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a Szolgákkal, hogy Lássa a végét.

És nem Találának. És noha sok hamis Tanú jött vala elõ, még sem Találának. Utoljára pedig elõjövén két hamis Tanú,

Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten Templomát, és Három nap alatt Felépíthetem azt.

És fölkelvén a fõpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda Tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?

Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a fõpap, monda néki: Az élõ Istenre Kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek fia?

Monda néki Jézus: Te Mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva Meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas Jobbján, és eljõni az égnek felhõiben.

Ekkor a fõpap Megszaggatá a maga Ruháit, és monda: Káromlást Szólott. Mi szükségünk van még Bizonyságokra? Ímé most Hallottátok az õ Káromlását.

Mit gondoltok? Azok pedig felelvén, Mondának: Méltó a Halálra.

Akkor szemébe köpdösének és Arczúl Csapdosák õt, némelyek pedig botokkal verék,

Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?

Péter pedig künn ül vala az udvaron, és Hozzá menvén egy Szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal Valál.

Õ pedig mindenkinek Hallatára Megtagadá, Mondván: Nem tudom, mit beszélsz.

Mikor pedig kiméne a Tornáczra, Meglátá õt egy Másik Szolgálóleány, és monda az ott levõknek: Ez is a Názáreti Jézussal vala.

És ismét Megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.

Kevés idõ Múlva pedig az ott álldogálók menének Hozzá, és Mondának Péternek: Bizony te is közûlök Való vagy; hiszen a te beszéded is Elárúl téged.

Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal Megszólala.

És megemlékezék Péter a Jézus beszédérõl, a ki ezt mondotta vala néki: Mielõtt a kakas Szólana, Háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen Síra.