A Máté írása szerint való szent evangyéliom

Mikor Leszállott vala a hegyrõl, nagy Sokaság követé õt.

És ímé eljövén egy bélpoklos, Leborúla elõtte, Mondván: Uram, ha akarod, Megtisztíthatsz engem.

És Kinyujtván kezét, megilleté õt Jézus, Mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak Poklossága.

És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se Szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az Ajándékot, a melyet Mózes rendelt, Bizonyságúl nékik.

Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy Százados méne Hozzá, kérvén õt,

És ezt Mondván: Uram, az én Szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy Kínokat szenved.

És monda néki Jézus: Elmegyek és Meggyógyítom õt.

És felelvén a Százados, monda: Uram, nem vagyok Méltó, hogy az én hajlékomba jõjj; hanem csak Szólj egy Szót, és Meggyógyul az én Szolgám.

Mert én is Hatalmasság Alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a Másiknak: Jöszte, és eljõ; és az én Szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

De mondom néktek, hogy sokan eljõnek napkeletrõl és Napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek Országában:

Ez Ország fiai pedig kivettetnek a külsõ sötétségre; holott lészen Sírás és fogaknak Csikorgatása.

És monda Jézus a Századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És Meggyógyult annak Szolgája abban az órában.

És bemenvén Jézus a Péter Házába, Látá, hogy annak napa fekszik és Lázas.

És illeté annak kezét, és elhagyta õt a Láz; és fölkele, és Szolgála nékik.

Az est Beálltával pedig vivének Hozzá sok ördöngõst, és egy Szóval kiûzé a Tisztátalan lelkeket, és Meggyógyít vala minden beteget;

Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás Próféta mondott, így Szólván: Õ vette el a mi erõtlenségünket, és õ hordozta a mi betegségünket.

Látván pedig Jézus a nagy Sokaságot maga körûl, Parancsolá, hogy menjenek a Túlsó partra.

És Hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, Akárhova mégy.

És monda néki Jézus: A Rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs Hová fejét lehajtani.

Egy Másik pedig az õ Tanítványai közûl monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én Atyámat.

Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat.

És mikor a Hajóra Szállt vala, követék õt az õ Tanítványai.

És ímé nagy Háborgás lõn a tengeren, annyira, hogy a Hajót Elborítják vala a Hullámok; õ pedig aluszik vala.

És az õ Tanítványai Hozzámenvén, felkölték õt, Mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.

És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, Megdorgálá a szeleket és a tengert, és lõn nagy csendesség.

Az emberek pedig Elcsodálkozának, Mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?

És a mikor eljutott vala a Túlsó partra, a Gadarénusok Tartományába, két ördöngõs ment eléje, a Sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.

És ímé Kiáltának Mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt meggyötörj minket?

Tõlük Távol pedig egy nagy Disznónyáj legelészik vala.

Az ördögök pedig kérik vala õt Mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama Disznó-Nyájba mehessünk!

És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a Disznónyájba: és ímé az egész Disznó-Nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana, és oda vesze a Vízben.

A Pásztorok pedig Elfutának, és bemenvén a Városba Hírré Adának mindent, azokat is, a mik az ördögökkel történtek vala.

És ímé az egész Város kiméne Jézus elébe; és mihelyt Meglátták, kérék õt, hogy Távozzék az õ Határukból.