A Máté írása szerint való szent evangyéliom

És Hajóra Szállva átkele, és méne a maga Városába.

És ímé hoznak vala Hozzá egy ágyban fekvõ gutaütött embert. És Látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bûneid.

És ímé némelyek az írástudók közûl Mondának magukban: Ez Káromlást Szól.

És Jézus, Látva az õ gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti Szívetekben?

Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és Járj?

Hogy pedig Megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bûnöket Megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.

És az felkelvén, haza méne.

A Sokaság pedig ezt Látván, Elálmélkodék, és Dicsõíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.

És mikor Jézus onnét Tovább méne, Láta egy embert ülni a Vámszedõ helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé õt.

És lõn, a mikor õ letelepedék a Házban, ímé sok Vámszedõ és bûnös jött oda és letelepedtel Jézussal és az õ Tanítványaival az asztalhoz.

És Látva ezt a farizeusok, Mondának az õ Tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a Vámszedõkkel és bûnösökkel együtt?

Jézus pedig ezt Hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.

Elmenvén pedig Tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.

Akkor a János Tanítványai jövének Hozzá, Mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bõjtölünk, a te Tanítványaid pedig nem bõjtölnek?

És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a Násznép, a Míg velök van a võlegény? de eljõnek a napok, a mikor elvétetik tõlök a võlegény, és akkor bõjtölni fognak.

Senki sem vet pedig új Posztóból foltot az ócska Ruhára; mert a mi azt Kitoldaná, még Elszakít a Ruhából és nagyobb Szakadás lesz.

Új bort sem töltenek ó tömlõkbe; Máskülönben a tömlõk szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlõk is elvesznek; hanem az új bort új tömlõkbe töltik, és mindkettõ megmarad.

Mikor ezeket Mondá nékik, ímé egy fõember eljövén Leborúla elõtte, Mondván: Az én Leányom épen most halt meg; de jer, vesd Reá kezedet, és megelevenedik.

És felkelvén Jézus, követé õt Tanítványaival együtt.

És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta Vérfolyásban szenved vala, Hozzájárulván Hátulról, illeté az õ Ruhájának szegélyét.

Mert ezt mondja vala Magában: Ha csak Ruháját illetem is, Meggyógyulok.

Jézus pedig Megfordulván és Reá tekintvén, monda: Bízzál Leányom; a te hited megtartott téged. És Meggyógyúlt az asszony abban az órában.

És Jézus a fõember Házához érvén, Látván a Sípolókat és a Tolongó Sokaságot,

Monda nékik: Menjetek el innen, mert a Leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették õt.

Mikor pedig a Sokaság Eltávolíttaték, bemenvén, Megfogá annak kezét, és a Leányzó felkelt.

És elterjede ez a Hír abban az egész Tartományban.

És mikor Jézus Tovább ment onnét, két vak követé õt, Kiáltozva és ezt mondva: Könyörûlj rajtunk, Dávidnak fia!

Mikor pedig beméne a Házba, oda menének Hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.

Akkor illeté az õ szemeiket, Mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.

És Megnyilatkozának azoknak szemei; és Rájok parancsola Jézus, Mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!

Azok pedig kimenvén, elterjeszték az õ Hírét abban az egész Tartományban.

Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngõs néma embert Hozának néki.

És az ördögöt kiûzvén, Megszólalt a néma; és a Sokaság Csudálkozik vala, Mondván: Soha nem Láttak ilyet Izráelben!

A farizeusok pedig ezt Mondják vala: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

És Körüljárja vala Jézus a Városokat mind, és a falvakat, Tanítván azoknak Zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten Országának Evangyéliomát, és Gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.

Mikor pedig Látta vala a Sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és Szétszórva, mint a Pásztor nélkûl Való juhok.

Akkor monda az õ Tanítványainak: Az aratni Való sok, de a Munkás kevés.

Kérjétek azért az Aratásnak Urát, hogy küldjön Munkásokat az õ Aratásába.