A Márk írása szerint való szent evangyéliom

És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az Olajfák hegyénél, elkülde kettõt Tanítványai közûl,

És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elõttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal Találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt Oldjátok el és Hozzátok ide.

És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége Reá. És azonnal Elbocsátja azt ide.

Elmenének azért és Megtalálák a megkötött vemhet, az Ajtónál Kívül a kettõs útnál, és Eloldák azt.

Az ott állók közûl pedig némelyek Mondának nékik: Mit Míveltek, hogy Eloldjátok a vemhet?

Õk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És Elbocsáták õket.

És oda vivék a vemhet Jézushoz, és Ráveték a felsõ Ruháikat; õ pedig felüle Reá.

Sokan pedig a felsõ Ruháikat az útra Teríték, Mások pedig ágakat szegdelnek vala a Fákról és az útra Hányják vala.

A kik pedig elõtte menének, és a kik követék, Kiáltának, Mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!

Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak Országa, a mely jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a Magasságban!

És beméne Jézus Jeruzsálembe és a templomba; és mindent körûlnézvén, mivelhogy az idõ Már késõ vala, kiméne Bethániába a tizenkettõvel.

És Másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.

És Meglátván messzirõl egy Fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha Talán Találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem Talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.

Akkor felelvén Jézus, monda a Fügefának: Soha örökké ne egyék Rólad gyümölcsöt senki. És Hallák az õ Tanítványai.

És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és Vásárolnak vala; a Pénzváltók asztalait, és a Galambárúsok székeit pedig Felforgatá;

És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.

És Tanít vala, Mondván nékik: Nincsen-é Megírva: Az én Házam Imádság Házának neveztetik minden nép között? Ti pedig Rablók Barlangjává tettétek azt.

És Meghallák az írástudók és a fõpapok, és tanakodnak vala, hogy mi Módon Veszíthetnék el õt. Mert félnek vala tõle, mivelhogy az egész Sokaság álmélkodik vala az õ Tanításán.

És mikor beestveledék, kiméne a Városból.

Reggel pedig, a mikor mellette menének el, Látják vala, hogy a fügefa gyökerestõl Kiszáradott.

És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester, nézd, a fügefa, a melyet Megátkozál, Kiszáradott.

És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.

Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj felj és Ugorjál a tengerbe! és Szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.

Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.

És mikor Imádkozva Megállotok, Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is Megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.

Ha pedig ti meg nem Bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem Bocsátja meg a ti vétkeiteket.

És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig õ a templomban Körûljára, Hozzámennek vala a fõpapok és az írástudók és a vének.

És Mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle Hatalomnál fogva cselekszem ezeket:

A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl? feleljetek nékem.

Azok pedig tanakodnak vala maguk között, Mondván: Ha azt mondjuk: Mennybõl, azt fogja mondani: Miért nem hittetek Tehát néki?

Ha pedig azt mondjuk: Emberektõl, -félnek vala a néptõl. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy Valóban Próféta vala.

Felelvén Tehát, Mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle Hatalomnál fogva cselekszem ezeket.