A Márk írása szerint való szent evangyéliom
Márk Evangyélioma, 14. rész
Két nap mulva pedig Húsvét vala és a Kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fõpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy Csalárdsággal Mimódon Fogják meg és öljék meg õt.
Mert azt Mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon Házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél Alabástrom edény vala Valódi és igen Drága Nárdus olajjal; és eltörvén az Alabástrom edényt, kitölté azt az õ fejére.
Némelyek pedig Háborognak vala magok között és Mondának: Mire Való volt az olajnak ez a Tékozlása?
Mert el lehetett volna azt adni Háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És Zúgolódnak vala ellene.
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért Bántjátok õt? Jó dolgot cselekedett én velem.
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak Akarjátok, Jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre.
Bizony mondom néktek: Valahol csak Prédikálják ezt az evangyéliomot az egész Világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni Fogják az õ emlékezetére.
Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közûl, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak Elárulja.
Azok pedig, a mint Meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, Mimódon árulhatná el õt Jó alkalommal.
És a Kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ Napján, mikor a Húsvéti Bárányt Vágják vala, Mondának néki az õ Tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén Megkészítsük, hogy megehesd a Húsvéti Bárányt?
Akkor elkülde kettõt az õ Tanítványai közûl, és monda nékik: Menjetek el a Városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy Korsó vizet visz; kövessétek õt,
És a Hová bemegy, Mondjátok a Házi Gazdának: A mester kérdi: hol van az a Szállás, a hol megeszem az én Tanítványaimmal a Húsvéti Bárányt?
És õ mutat néktek egy nagy Vacsoráló Házat berendezve, készen: ott Készítsétek el nékünk.
Elmenének azért az õ Tanítványai, és Jutának a Városba, és úgy Találák, a mint nékik megmondotta, és Elkészíték a Húsvéti Bárányt.
Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel.
És a mikor leülnek és esznek vala, monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közûletek Elárul engem, a ki velem eszik.
Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? a Másik is: Csak nem én?
Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közûl, a ki velem együtt Márt a Tálba.
Az embernek Fia Jóllehet elmegy, a mint meg van írva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát Elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és Hálákat Adván, megtöré és Adá nékik, Mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
És vévén a poharat, és Hálákat Adván, Adá nékik; és Ivának Abból Mindnyájan;
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten Országában.
És dicséretet énekelve kimenének az Olajfák hegyére.
És monda nékik Jézus: Ezen az Éjszakán Mindnyájan Megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a Pásztort, és elszélednek a juhok.
De Feltámadásom Után elõttetek fogok felmenni Galileába.
Péter pedig monda néki: Ha Mindnyájan Megbotránkoznak is, de én nem.
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az Éjszakán, mielõtt a kakas kétszer Szólana, Háromszor tagadsz meg engem.
Õ pedig Annál Inkább Erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen Szólnak vala a többiek is.
És menének ama helyre, a melynek Gethsemáné a neve; és monda az õ Tanítványainak: Üljetek le itt, a Míg Imádkozom.
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind Halálig; maradjatok itt, és Vigyázzatok.
És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és Imádkozék, hogy, ha lehetséges, Múljék el tõle ez az óra;
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; Mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Azután visszatére és aluva Találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem Bírtál egy óráig Vigyázni?
Vigyázzatok és Imádkozzatok, hogy Kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen.
És ismét elmenvén, Imádkozék, ugyanazon szavakkal Szólván.
A mikor pedig visszatére, ismét aluva Találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem Tudták, mit feleljenek néki.
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok Immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem Elárul.
És Mindjárt még mikor õ Szól vala, eljöve Judás, egy a tizenkettõ közûl, és vele együtt nagy Sokaság, fegyverekkel és botokkal, a Fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl.
Az õ Elárulója pedig jelt ada nékik, Mondván: A kit Megcsókolok majd, õ az; Fogjátok meg azt, és vigyétek el Biztonsággal.
És Odajutván, azonnal Hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és Megcsókolá õt.
Azok pedig Ráveték kezeiket, és Megfogák õt.
De egy az ott állók közûl az õ Szablyáját Kivonván, a fõpap Szolgájához csapa, és Levágá annak fülét.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy Rablóra, úgy jöttetek-é Reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
Naponta Nálatok valék, a templomban Tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
Akkor Elhagyván õt, Mindnyájan Elfutának.
Egy Ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és Megfogák õt az ifjak.
De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.
És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének Mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.
Péter pedig Távolról követé õt, be egészen a fõpap Udvaráig; és ott üle a Szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.
A fõpapok pedig és az egész Tanács Bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem Találnak vala.
Mert sokan tesznek vala ugyan hamis Tanubizonyságot ellene, de a Bizonyságtételek nem Valának megegyezõk.
És némelyek fölkelének és hamis Tanubizonyságot tõnek ellene, Mondván:
Mi hallottuk, mikor ezt Mondá: Én lerontom ezt a kézzel Csinált templomot, és Három nap alatt Mást Építek, a mely nem kézzel Csináltatott.
De még így sem vala egyezõ az õ Bizonyságtételük.
Akkor a fõpap Odaállván a középre, megkérdé Jézust, Mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle Bizonyságot tesznek ezek te ellened?
Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Jézus pedig monda: Én vagyok. És Meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak Jobbján, és eljõni az ég felhõivel.
A fõpap pedig Megszaggatván Ruháit, monda: Mi szükségünk van még Tanúkra?
Hallátok a Káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig Halálra Méltónak ítélték õt Mindnyájan.
És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ Orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A Szolgák pedig arczul Csapdossák vala õt.
A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap Szolgálói közûl;
És Meglátván Pétert, a mint melegszik vala, Rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal Valál!
Õ pedig Megtagadá, Mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a Tornáczra; és a kakas Megszólala.
A Szolgáló pedig Meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közûlök Való.
Õ pedig ismét Megtagadá. De kevés idõ Múlva az ott állók ismét Mondják vala Péternek: Bizony közûlök Való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is Hasonló.
Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.
És Másodszor Szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer Szólana, Háromszor megtagadsz engem. És Sírva fakada.
