A Márk írása szerint való szent evangyéliom
Márk Evangyélioma, 15. rész
És Mindjárt reggel Tanácsot Tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész Tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a Zsidók Királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
És erõsen Vádolják vala õt a fõpapok.
Pilátus pedig ismét megkérdé õt, Mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi Tanúbizonyságot Szólnak ellened!
Jézus pedig semmit sem felele, annyira, hogy Pilátus Elcsudálkozék.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala Elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama Lázadókkal együtt, a kik a Lázadás Alkalmával Gyilkosságot követtek vala el.
És a Sokaság Kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
Pilátus pedig felele nékik, Mondván: Akarjátok-é, hogy Elbocsássam néktek a Zsidók Királyát?
Mert tudja vala, hogy irigységbõl Adták õt kézbe a fõpapok.
A fõpapok azonban Felindíták a Sokaságot, hogy Inkább Barabbást Bocsássa el nékik.
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok Tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a Zsidók Királyának mondotok?
És azok ismét Kiáltának: Feszítsd meg õt.
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig Annál jobban Kiáltának vala: Feszítsd meg õt!
Pilátus pedig eleget Akarván tenni a Sokaságna k Elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig Megostoroztatván, kezökbe Adá, hogy Megfeszítsék.
A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és Összehívák az egész csapatot.
És Bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font Koszorút tevének a fejére,
És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, Zsidók Királya!
És verik vala a fejét Nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.
Mikor pedig Kicsúfolták õt, leveték Róla a Bíbor Ruhát, és a maga Ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy Megfeszítsék.
És Kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az Atyját, hogy vigye az õ keresztjét.
És vivék õt a Golgotha nevû helyre, a mely Megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
És Mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem Fogadá el.
És Megfeszítvén õt, Eloszták az õ Ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
Vala pedig Három óra, mikor Megfeszíték õt.
Az õ Kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe Felírva: A Zsidók Királya.
Két Rablót is Megfeszítének vele, egyet jobb és egyet balkeze felõl.
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bûnösök közé Számláltaték.
Az arra menõk pedig Szidalmazzák vala õt, fejüket Hajtogatván és Mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és Három nap alatt Fölépíted;
Szabadítsd meg magadat, és Szállj le a keresztrõl!
Hasonlóképen pedig a fõpapok is, Csúfolódván Egymás között, az írástudókkal együtt Mondják vala: Másokat megtartott, Magát nem Bírja megtartani.
A Krisztus, az Izráel Királya, Szálljon le most a keresztrõl, hogy Lássuk és higyjünk. A kiket vele Feszítettek meg, azok is Szidalmazzák vala õt.
Mikor pedig hat óra lõn, sötétség Támada az egész földön, kilencz óráig.
És kilencz órakor Fennszóval Kiálta Jézus, Mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi Megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért Hagyál el engemet?
Némelyek pedig Meghallván ezt az ott állók közûl, Mondának: Ímé Illyést Hívja.
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt Nádszálra tûzvén, inni ada néki, Mondván: Hagyjátok el, Lássuk, ha eljõ-é Illyés, hogy levegye õt.
Jézus pedig nagy Fennszóval Kiáltván Kibocsátá lelkét.
És a templom Kárpitja fölétõl Aljáig ketté hasada.
Látván pedig a Százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként Kiáltva Bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten fia vala!
Valának pedig asszonyok is, a kik Távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és Szolgának vala néki; és sok Más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
És mikor Immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt Való nap,
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes Tanácsbeli, a ki maga is Várja vala az Isten Országát; beméne Bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
Pilátus pedig Csodálkozék, hogy Immár meghalt volna; és Magához hivatva a Századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?
És Megtudván a Századostól, Odaajándékozá a testet Józsefnek.
Õ pedig gyolcsot Vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy Sírboltba, a mely Kõsziklából vala Kivágva; és követ Hengeríte a Sírbolt Szájára.
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, Hová helyezék.
