A Márk írása szerint való szent evangyéliom

Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és Meghallák, hogy otthon van.

És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az Ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.

És jövének Hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.

És mivel a Sokaság miatt nem férkõzhettek azzal õ Hozzá, Megbonták ama Háznak fedelét, a hol Õ vala, és rést törvén, leereszték a Nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.

Jézus pedig azoknak hitét Látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, Megbocsáttattak néked a te bûneid.

Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, Szívökben így Okoskodván:

Mi dolog, hogy ez ilyen Káromlásokat Szól? ki Bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedûl az Isten?

És Jézus azonnal észrevevé az õ lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért Gondoljátok ezeket a ti Szívetekben?

Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te Nyoszolyádat, és Járj?

Hogy pedig Megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket Megbocsátani, monda a gutaütöttnek:

Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te Nyoszolyádat, és eredj haza.

Az pedig azonnal fölkele és felvévén Nyoszolyáját, kiméne mindenkinek Láttára; úgy hogy mindenki Elálmélkodék, és Dicsõíté az Istent, ezt Mondván: Soha sem Láttunk ilyet!

És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész Sokaság megy vala õ Hozzá, és õ Tanítja vala õket.

És a mikor tovaméne, Meglátá Lévit, az Alfeus Fiát, a ki a Vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt.

És lõn, a mikor õ ennek Házában asztalhoz üle, a Vámszedõk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az õ Tanítványaival; mert sokan Valának, és követék õt.

És a mikor Látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a Vámszedõkkel és bûnösökkel, Mondának az õ Tanítványainak: Mi dolog, hogy a Vámszedõkkel és a bûnösökkel eszik és iszik?

És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket Hívjak megtérésre.

A János és a farizeusok Tanítványai pedig bõjtölnek vala. Odamenének azért és Mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak Tanítványai bõjtölnek, a te Tanítványaid pedig nem bõjtölnek?

Jézus pedig monda nékik: Avagy bõjtölhet-é a võlegény Násznépe, a Míg velök van a võlegény? A meddig a võlegény velök van, nem bõjtölhetnek.

De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon.

Senki sem varr pedig új Posztóból foltot ó Ruhára; Máskülönben a mi azt Kitoldaná, még Kiszakít belõle, az új a régibõl, és nagyobb Szakadás lesz.

És senki sem tölt új bort régi tömlõkbe; különben az új bor a tömlõket Szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlõk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni.

És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ Tanítványai mentökben a Kalászokat kezdék vala szaggatni.

Õ pedig monda nékik: Soha sem Olvastátok-é, mit Mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala Társaival egybe?

Mi Módon ment be az Isten Házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a Társainak is?

És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.

Annak Okáért az embernek Fia a Szombatnak is ura.