A Márk írása szerint való szent evangyéliom

És kiméne onnét, és méne az õ Hazájába, és követék õt az õ Tanítványai.

Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az õ nõtestvérei is? És Megbotránkoznak vala õ benne.

Jézus pedig monda nékik: Nincs Próféta tisztesség nélkûl csak a maga Hazájában, és a rokonai között és a maga Házában.

Nem is tehet vala ott semmi Csodát, csak Néhány beteget Gyógyíta meg, Rájok vetvén kezeit.

És Csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörûl Járja vala a falvakat, Tanítván.

Majd Magához Szólítá a tizenkettõt, és kezdé õket kiküldeni kettõnként, és ada nékik hatalmat a Tisztátalan lelkeken.

És Megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy Pálczán Kívûl; se Táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

Hanem kössenek sarut, de két Ruhát ne öltsenek.

És monda nékik: A hol valamely Házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a Míg Tovább mentek onnét.

A kik pedig be nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak Rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port Lábaitokról, Bizonyságúl õ ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tûrhetõbb lesz a dolga az ítélet Napján, mint annak a Városnak.

Kimenvén azért, Prédikálják vala, hogy térjenek meg.

És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és Meggyógyítának vala.

És Meghallá ezeket Heródes Király (mert Nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János Támadt fel a Halálból és azért mûködnek benne ez erõk.

Némelyek azt Mondják vala, hogy Illyés õ; Mások meg azt Mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a Próféták közûl.

Heródes pedig ezeket Hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ Támadt fel a Halálból.

Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az õ testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségûl.

Mert János azt Mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.

Heródiás pedig ólálkodik vala Utána, és meg akarja vala õt ölni; de nem teheté.

Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén õt, és Oltalmazá õt; és Ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala õt.

De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek Lakomát ad vala,

És ennek a Heródiásnak a Leánya beméne és Tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a Király a Leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked.

És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha Országom felét is.

Az pedig kimenvén, monda az õ Anyjának: Mit kérjek? Ez pedig monda: A Keresztelõ János fejét.

És a Királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt Mondván: Akarom, hogy Mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy Tálban.

A Király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem Akará õt Elutasítani.

És azonnal Hóhért küldvén a Király, Megparancsolá, hogy Hozzák el annak fejét.

Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és Elõhozá a fejét egy Tálban és Adá a Leánynak; a Leány pedig az Anyjának Adá azt.

A Tanítványai pedig, a mikor ezt Meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és Sírba tevék.

És az apostolok összegyûlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket Tanítottak vala.

Õ pedig monda nékik: Jertek el Csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan Valának a Járó-kelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejök.

És elmenének Hajón egy puszta helyre Csupán õ magok.

A Sokaság pedig Meglátá õket, a mint mennek vala, és sokan megismerék õt; és minden Városból Egybefutának oda gyalog, és megelõzék õket, és Hozzá gyûlekezének.

És kimenvén Jézus nagy Sokaságot Láta, és Megszáná õket, mert olyanok Valának, mint a Pásztor nélkûl Való juhok. És kezdé õket sokra Tanítani.

Mikor pedig Immár nagy idõ vala, Hozzámenvén az õ Tanítványai Mondának: Puszta ez a hely, és Immár nagy idõ van:

Bocsásd el õket, hogy elmenvén a körülfekvõ majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.

Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És Mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é Kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?

Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És Megtudván, Mondának: Öt, és két halunk.

És Parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld Pázsitra.

Letelepedének azért szakaszonként, Százával és ötvenével.

Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, Hálákat ada; és megszegé a kenyereket és Adá Tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is Elosztá Mindnyájok között.

Evének azért Mindnyájan, és megelégedének;

És maradékot is szedének fel tizenkét tele Kosárral, és a Halakból is.

A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren Valának férfiak.

És azonnal Kényszeríté Tanítványait, hogy Hajóba Szálljanak, és menjenek át elõre a Túlsó partra Bethsaida felé, a Míg õ a Sokaságot Elbocsátja.

Minekutána pedig Elbocsátotta õket, fölméne a hegyre Imádkozni.

És mikor beesteledék, a Hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a Szárazon.

És Látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe Fú vala velök; és az éj negyedik Szakában Hozzájuk méne a tengeren Járva; és el akar vala haladni mellettük.

Azok pedig Látván õt a tengeren Járni, kisértetnek vélték, és Felkiáltának;

Mert Mindnyájan Látják vala õt és megrémûlének. De õ azonnal Megszólítá õket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

Ekkor beméne Hozzájuk a Hajóba, és Elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és Csodálkoznak vala.

Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a Szívök meg vala keményedve.

És átkelve, Eljutának a Genezáret földére, és kikötének.

De mihelyt Kiszálltak a Hajóból, azonnal megismerék õt,

És azt az egész környéket Befutván, kezdék a betegeket a Nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre Hallják vala, hogy õ ott van.

És a Hová bemegy vala a falvakba vagy Városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala õt, hogy Legalább a Ruhája szegélyét illethessék. És Valahányan csak illeték, Meggyógyulának.