A Márk írása szerint való szent evangyéliom

És Hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közûl, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala.

És Látván, hogy az õ Tanítványai közûl némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, Panaszkodának.

Mert a farizeusok és a Zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen Megmossák;

És Piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek Megtartását átvették, poharaknak, Korsóknak, rézedényeknek és Nyoszolyáknak Megmosását.

Azután megkérdék õt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te Tanítványaid nem Járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?

Õ pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felõletek, Képmutatók felõl Ésaiás Próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a Szívök pedig Távol van tõlem.

Pedig Hiába tisztelnek engem, ha oly Tudományokat Tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

Mert az Isten Parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését Tartjátok meg, Korsóknak és poharaknak Mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

És monda nékik: Az Isten Parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését Tartsátok meg.

Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld Atyádat és Anyádat. És: A ki Atyját vagy Anyját szidalmazza, Halállal haljon meg.

Ti pedig azt Mondjátok: Ha valaki ezt mondja Atyjának vagy Anyjának: Korbán (azaz: templomi Ajándék) az, a mivel Megsegíthetnélek:

Úgy Már nem engeditek, hogy az Atyjával vagy Anyjával valami Jót tegyen,

Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.

És Elõszólítván az egész Sokaságot, monda nékik: Hallgassatok Reám Mindnyájan és értsétek meg:

Ha valakinek van füle a Hallásra, hallja.

És mikor Házba ment vala be, a Sokaság közûl, megkérdezék õt Tanítványai a Példázat felõl.

És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi Kívûlrõl megy az emberbe, semmi sem fertõztetheti meg õt?

Mert nem a Szívébe megy be, hanem a Gyomrába; és az árnyékszékbe kerûl, a mely minden eledelt Megtisztít.

Monda Továbbá: A mi az emberbõl jõ ki, az fertõzteti meg az embert.

Mert onnan belõlrõl, az emberek Szívébõl Származnak a gonosz gondolatok, Házasságtörések, Paráznaságok, Gyilkosságok,

Lopások, telhetetlenségek, Gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, Káromlás, kevélység, Bolondság:

Mind ezek a Gonoszságok belõlrõl jõnek ki, és megfertõztetik az embert.

És onnét fölkelvén, elméne Tirus és Sídon Határaiba; és Házba menvén, nem Akará, hogy valaki észrevegye, de nem Titkolhatá el Magát.

Mert Hallván felõle egy asszony, a kinek Leányában Tisztátalan lélek vala, eljõve és Lábaihoz Borúla.

Ez az asszony pedig Pogány vala, Síro-fenicziai Származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ Leányából az ördögöt.

Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak Elégíttessenek meg: Mert nem Jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek Morzsalékaiból.

Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te Leányodból.

És haza menvén, úgy Találá, hogy az ördög kiment, a Leány pedig az ágyon feküvék.

Aztán ismét kimenvén Tirus és Sídon Határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros Határain át.

És Hozának néki egy nehezen Szóló siketet, és kérik vala õt, hogy vesse Reá kezét.

Õ pedig, mikor kivitte vala azt a Sokaság közûl egy Magát, az újjait annak fülébe Bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,

És föltekintvén az égre, Fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: Nyilatkozzál meg.

És azonnal Megnyilatkozának annak fülei; és nyelvének kötele Megoldódék, és helyesen beszél vala.

És Megparancsolá nékik, hogy senkinek se Mondják el; de mennél Inkább tiltja vala, Annál Inkább Híresztelék.

És szerfelett álmélkodnak vala, ezt Mondván: Mindent Jól cselekedett; a siketeket is Hallókká teszi, a Némákat is beszélõkké.