A Márk írása szerint való szent evangyéliom
Márk Evangyélioma, 8. rész
Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a Sokaság, és nem volt mit enniök, Magához Szólította Jézus az õ Tanítványait, és monda nékik:
Szánakozom e Sokaságon, mert Immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
És ha éhen Bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közûlök messzünnen jöttek.
Az õ Tanítványai pedig felelének néki: Honnan Elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e Pusztában?
És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig Mondának: Hét.
Akkor megpa Rancsolá a Sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és Hálákat Adván, megszegé, és Adá az õ Tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a Sokaság elé tevék.
Volt egy kevés haluk is. És Hálákat Adván Mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét Kosárral.
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és Elbocsátá õket.
És azonnal Hajóba Szálla Tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt Kívánván tõle, hogy Kísértsék õt.
Õ pedig lelkében Felfohászkodván, monda: Miért Kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
És ott Hagyván õket, ismét Hajóba Szálla, és a Túlsó partra méne.
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a Hajóban.
És õ inti vala õket, Mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok Kovászától és a Heródes Kovászától!
Ekkor Egymás között Tanakodván, Mondának: Nincs kenyerünk.
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem Látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a Szívetek?
Szemeitek lévén, nem Láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, Hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.
Mikor pedig a hetet a négyezernek, Hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig Mondának: Hetet.
És monda nékik: Hogy nem értitek Hát?
Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének Hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.
Õ pedig Megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun Kívûl; és a szemeibe köpvén és kezeit Reá tévén, megkérdé õt, ha Lát-é valamit?
Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami Járkáló Fákat.
Azután kezeit ismét Ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és Láta messze és Világosan mindent.
És haza küldé, Mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
És elméne Jézus és az õ Tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ Tanítványait, Mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a Próféták közûl.
És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
És Rájok parancsola, hogy senkinek se Szóljanak felõle.
És kezdé õket Tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a Fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra Feltámadni.
És ezt Nyilván mondja vala. Péter pedig Magához Vonván õt, kezdé Dorgálni.
És õ Megfordúlván és az õ Tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, Mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
A Sokaságot pedig az õ Tanítványaival együtt Magához Szólítván, monda nékik: Ha valaki én Utánam akar jõni, tagadja meg Magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az Megtalálja azt.
Mert mit Használ az embernek, ha az egész Világot megnyeri, lelkében pedig Kárt vall?
Avagy mit adhat az ember Váltságúl az õ lelkéért?
Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e Parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.