A Márk írása szerint való szent evangyéliom

Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a Sokaság, és nem volt mit enniök, Magához Szólította Jézus az õ Tanítványait, és monda nékik:

Szánakozom e Sokaságon, mert Immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

És ha éhen Bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közûlök messzünnen jöttek.

Az õ Tanítványai pedig felelének néki: Honnan Elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e Pusztában?

Akkor megpa Rancsolá a Sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és Hálákat Adván, megszegé, és Adá az õ Tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a Sokaság elé tevék.

Volt egy kevés haluk is. És Hálákat Adván Mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét Kosárral.

Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és Elbocsátá õket.

És azonnal Hajóba Szálla Tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt Kívánván tõle, hogy Kísértsék õt.

Õ pedig lelkében Felfohászkodván, monda: Miért Kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

És ott Hagyván õket, ismét Hajóba Szálla, és a Túlsó partra méne.

De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a Hajóban.

És õ inti vala õket, Mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok Kovászától és a Heródes Kovászától!

Ekkor Egymás között Tanakodván, Mondának: Nincs kenyerünk.

Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem Látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a Szívetek?

Szemeitek lévén, nem Láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, Hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.

Mikor pedig a hetet a négyezernek, Hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig Mondának: Hetet.

És monda nékik: Hogy nem értitek Hát?

Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének Hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

Õ pedig Megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun Kívûl; és a szemeibe köpvén és kezeit Reá tévén, megkérdé õt, ha Lát-é valamit?

Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami Járkáló Fákat.

Azután kezeit ismét Ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és Láta messze és Világosan mindent.

És haza küldé, Mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

És elméne Jézus és az õ Tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ Tanítványait, Mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a Próféták közûl.

És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

És Rájok parancsola, hogy senkinek se Szóljanak felõle.

És kezdé õket Tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a Fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra Feltámadni.

És ezt Nyilván mondja vala. Péter pedig Magához Vonván õt, kezdé Dorgálni.

És õ Megfordúlván és az õ Tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, Mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

A Sokaságot pedig az õ Tanítványaival együtt Magához Szólítván, monda nékik: Ha valaki én Utánam akar jõni, tagadja meg Magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az Megtalálja azt.

Mert mit Használ az embernek, ha az egész Világot megnyeri, lelkében pedig Kárt vall?

Avagy mit adhat az ember Váltságúl az õ lelkéért?

Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e Parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.