A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint Megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek Minálunk beteljesedtek,

A mint nékünk elõnkbe Adták, a kik kezdettõl fogva Szemtanúi és Szolgái voltak az ígének:

Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére Jártam, hogy Azokról rendszerint írjak néked, Jó Theofilus,

Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak Bizonyosságát, a melyekre Taníttattál.

Heródesnek, a Júdea Királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron Leányai közûl Való vala, és annak neve Erzsébet.

És mind a ketten igazak Valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül Jártak.

És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten Immár idõs emberek Valának.

Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének Sorában papi Szolgálatot végzett az Isten elõtt,

A papi tiszt Szokása szerint Reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak Templomába, Jó illatot gerjeszszen.

És a népnek egész Sokasága Imádkozék kivûl a Jó Illatozás idején;

Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ Oltár jobbja felõl.

És Láttára megrettene Zakariás, és félelem Szállá meg õt.

Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.

És lészen tenéked örömödre és Vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;

Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és Részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ Anyjának méhétõl fogva.

És az Izráel fiai közûl sokakat Megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.

És ez Õ elõtte fog Járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az Atyák Szívét a fiakhoz Térítse, és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy Készítsen az Úrnak tökéletes népet.

És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idõs.

És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy Szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

És ímé megnémulsz és nem Szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.

A nép pedig Várja vala Zakariást, és Csodálkozék, hogy a templomban késik.

És kijövén, nem Szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy Látást Látott a templomban; mert õ csak integetett nékik, és néma maradt.

És lõn, hogy mikor leteltek az õ Szolgálatának napjai, elméne haza.

E napok Után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt Hónapig, Mondván:

Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben Reám tekinte, hogy elvegye az én Gyalázatomat az emberek között.

A hatodik Hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának Városába, a melynek neve Názáreth,

Egy szûzhöz, a ki a Dávid Házából Való József nevû Férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.

És bemenvén az angyal õ Hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

Az pedig Látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!

És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet Találtál az Istennél.

És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.

Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ Atyjának, Királyi székét;

És uralkodik a Jákób Házán mindörökké; és az õ Királyságának vége nem lészen!

Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek Száll te Reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez Már a hatodik Hónapja néki, a kit meddõnek Hívtak:

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak Szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának Városába;

És beméne Zakariásnak Házába, és köszönté Erzsébetet.

És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

És Fennszóval Kiálta, Mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én Hozzám?

Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

És örvendez az én lelkem az én Megtartó Istenemben.

Mert Reá tekintett az õ Szolgáló Leányának Alázatos állapotjára; mert ímé Mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

És az õ Irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre vagyon azokon, a kik õt félik.

Hatalmas dolgot cselekedék Karjának ereje által: elszéleszté az õ Szívök Gondolatában felfuvalkodottakat.

Hatalmasokat dönte le Trónjaikról, és Alázatosokat magasztalt fel.

Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

Felvevé Izráelnek, az õ Szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ Irgalmasságáról.

(A miképen Szólott volt a mi Atyáinknak), Ábrahám Iránt és az õ magva Iránt mindörökké!

Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy Három Hónapig; Azután haza tére.

Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.

És Meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.

És lõn nyolczad napon, elõjövének, hogy körûlmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak Akarák õt nevezni.

És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

És Mondának néki: Senki sincs a te Rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

És intének az õ Atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

Az pedig Táblát kérvén, ezt írá, Mondván: János a neve. És Elcsodálkozának Mindnyájan.

És Feloldódék az õ Szája és nyelve azonnal, és Szóla, áldván az Istent.

És félelem Szállott minden õ szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes Tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

És Szívökre vevék mindenek, a kik Hallák, Mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.

És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és Prófétála, Mondván:

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy Meglátogatta és Megváltotta az õ népét,

És felemelte az üdvösségnek Szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak Házában,

A mint Szólott az õ szent Prófétáinak Szája által, kik eleitõl fogva voltak,

Hogy a mi ellenségeinktõl Megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;

Hogy Irgalmasságot cselekedjék a mi Atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,

Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi Atyánknak, hogy õ megadja nékünk,

Hogy Megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkûl Szolgáljunk néki.

Szentségben és Igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

Te pedig kis gyermek, a Magasságos Isten Prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt Jársz, hogy az õ útait Megkészítsed;

És az üdvösség ismeretére Megtanítsad az õ népét, a bûnöknek Bocsánatjában

A mi Istenünk nagy Irgalmasságáért, a melylyel Meglátogatott minket a Naptámadat a Magasságból,

Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a Halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi Lábainkat a békességnek útjára!

A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a Pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta Magát az Izráelnek.