A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

Ezek Után pedig rendele az Úr Másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettõnként az õ Orczája elõtt, minden Városba és helyre, a Hová õ menendõ vala.

Monda azért nékik: Az aratni Való sok, de a Munkás kevés; kérjétek azért az Aratásnak Urát, hogy küldjön Munkásokat az õ Aratásába.

Menjetek el: Ímé én Elbocsátlak titeket, mint Bárányokat a farkasok közé.

Ne hordozzatok erszényt, se Táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.

Valamely Házba bementek, elõször ezt Mondjátok: Békesség e Háznak!

És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad; ha nem, ti Reátok tér vissza.

Ugyanazon Házban maradjatok pedig, azt evén és Iván, a mit õk adnak: mert Méltó a Munkás az õ Jutalmára. Ne Járjatok Házról-Házra.

És valamely Városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit elõtökbe adnak:

És Gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és Mondjátok nékik: Elközelített Hozzátok az Isten Országa.

Valamely Városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak Utczáira kimenvén, ezt Mondjátok:

Még a port is, a mely Reánk ragadt a ti Várostokból, itt köztetek letöröljük; Mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten Országa Elközelített Hozzátok.

Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tûrhetõbb lesz ama napon, hogynem azé a Városé.

Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a Csodák, melyek te benned lõnek, régen Zsákban és hamuban ülve megtértek volna.

Hanem Tírusnak és Sídonnak tûrhetõbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.

És te Kapernaum, mely mind az égig Felmagasztaltattál, a pokolig fogsz Lealáztatni.

A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.

Visszatére pedig a hetven Tanítvány örömmel, Mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!

Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a Villámlást lehullani az égbõl.

Ímé adok néktek hatalmat, hogy a Kígyókon és Skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem Inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.

Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen Atyám, mert így volt kedves te elõtted.

Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

Mert mondom néktek, hogy sok Próféta és Király Kívánta Látni, a miket ti Láttok, de nem Látták; és hallani, a miket hallotok, de nem Hallották.

És ímé egy Törvénytudó felkele, Kísértvén õt és Mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

Õ pedig monda annak: A törvényben mi van Megírva? Mint olvasod?

Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes Szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te Felebarátodat, mint magadat.

Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.

Az pedig igazolni Akarván Magát, monda Jézusnak: De ki az én Felebarátom?

Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala Alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és Rablók kezébe esék, a kik azt Kifosztván és Megsebesítvén, elmenének, és ott Hagyák félholtan.

Történet szerint pedig megy vala Alá azon az úton egy pap, a ki azt Látván, elkerülé.

Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt Látta, elkerûlé.

Egy Samaritánus pedig az úton menvén, odaért a hol az vala: és mikor azt Látta, könyörületességre Indúla,

És Hozzájárulván bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az õ tulajdon Barmára, vivé a Vendégfogadó Házhoz, és Gondját viselé néki.

Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, Adá a Gazdának, és monda néki: Viselj gondot Reá, és valamit ezen fölûl Reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

E Három közûl azért kit gondolsz, hogy Felebarátja volt annak, a ki a Rablók kezébe esett?

Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.

Lõn pedig, mikor az úton menének, hogy õ beméne egy faluba; egy Mártha nevû asszony pedig Befogadá õt Házába.

És ennek vala egy Mária nevezetû testvére, ki is Jézus Lábainál leülvén, hallgatja vala az õ beszédét.

Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen Való Szolgálatban; Elõállván azért, monda: Uram, nincsen-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy Szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy Segítsen nékem.

Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:

De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt Választotta, mely el nem vétetik õ tõle.