A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

És lõn, mikor õ Imádkozék egy helyen, Minekutána elvégezte, monda néki egy az õ Tanítványai közûl: Uram, Taníts minket Imádkozni, miképen János is Tanította az õ Tanítványait.

Monda pedig nékik: Mikor Imádkoztok, ezt Mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jõjön el a te Országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.

És Bocsásd meg nékünk a mi bûneinket; mert mi is Megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk Adósok. És ne Vígy minket kisértetbe; de Szabadíts meg minket a Gonosztól.

És monda nékik: Ki az közûletek, a kinek Barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön Három kenyeret,

Mert az én Barátom én Hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;

Az pedig onnét belõlrõl felelvén, ezt Mondaná: Ne Bánts engem: Immár az Ajtó be van Zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az Barátja, de annak Tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.

Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és Találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, Talál; és a zörgetõnek megnyittatik.

Avagy ha Tojást kér, vajjon Skorpiót ád-é néki?

Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak Jó Ajándékokat adni, mennyivel Inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tõle kérik.

És ördögöt ûz vala ki, mely néma vala. És lõn, mikor kiment az ördög, Megszólala a néma; és Csodálkozék a Sokaság.

Némelyek pedig azok közûl Mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

Mások meg, Kísértvén õt, mennyei jelt Kívánának tõle.

Õ pedig Tudván azoknak Gondolatát, monda nékik: Minden Ország, a mely Magával meghasonlik, elpusztul; és Ház a Házzal ha meghasonlik, leomlik.

És a Sátán is ha õ Magával meghasonlik, Mimódon állhat meg az õ Országa? mert az Mondjátok, hogy én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket.

És ha én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Annakokáért õk maguk lesznek a ti Bíráitok.

Ha pedig Isten Ujjával ûzöm ki az ördögöket, kétség nélkûl elérkezett Hozzátok az Isten Országa.

Mikor az erõs fegyveres õrzi az õ Palotáját, a mije van, békességben van;

De mikor a Nálánál erõsebb Reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyhez Bízott, és a mit tõle Zsákmányol, elosztja.

A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.

Mikor a Tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, Víz nélkül Való helyeken Jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem Talál, ezt mondja: Visszatérek az én Házamba, a honnét kijöttem.

És oda menvén, kisöpörve és Felékesítve Találja azt.

Akkor elmegy, és maga mellé vesz Más hét lelket, Magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek Utolsó állapota gonoszabb lesz az elsõnél.

Lõn pedig mikor ezeket Mondá, fölemelvén Szavát egy asszony a Sokaság közûl, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlõk, melyeket Szoptál.

Õ pedig monda: Sõt Inkább boldogok a kik Hallgatják az Istennek beszédét, és Megtartják azt.

Mikor pedig a Sokaság Hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt Kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás Prófétának ama jele;

Mert miképen Jónás jelûl volt a Ninivébelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.

A Délnek Királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és Kárhoztatja õket: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.

Ninive férfiai az ítéletkor együtt Támadnak majd fel e nemzetséggel, és Kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás Prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

Senki pedig, ha Gyertyát Gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka Alá, hanem a Gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, Lássák a Világosságot.

A testnek Lámpása a szem: ha azért a te szemed õszinte, a te egész tested is Világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.

Meglásd azért, hogy a Világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.

Annakokáért ha a te egész tested Világos, és semmi részében sincs Homályosság, olyan Világos lesz egészen, mint mikor a Lámpás Megvilágosít téged az õ Világosságával.

Beszéd közben pedig kéré õt egy farizeus, hogy ebédeljen Nála. Bemenvén azért, leüle enni.

A farizeus pedig mikor ezt Látta, Elcsodálkozék, hogy ebéd elõtt elõbb nem mosdott meg.

Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok Jóllehet a Pohárnak és Tálnak külsõ részét Megtisztítjátok; de a belsõtök rakva Ragadománynyal és Gonoszsággal.

Bolondok, a ki azt teremtette, a mi Kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belõl van?

Csak Adjátok Alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.

De jaj néktek farizeusok! mert Megadjátok a Dézsmát a Mentától, Rutától és minden Paréjtól, de Hátra Hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elõlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon Való köszöntéseket.

Jaj néktek Képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok mint a Sírok, a melyek nem Látszanak, és az emberek, a kik azokon Járnak, nem Tudják.

Felelvén pedig egy a Törvénytudók közûl, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is Bántasz.

Õ pedig monda: Jaj néktek is Törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.

Jaj néktek! mert ti Építitek a Próféták Sírjait; a ti Atyáitok pedig megölték õket.

Tehát Bizonyságot tesztek és Jóvá Hagyjátok Atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték õket, ti pedig Építitek Sírjaikat.

Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök õ Hozzájuk Prófétákat és apostolokat; és azok közûl némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;

Hogy Számon kéressék e nemzetségtõl minden Prófétának vére, mely e Világ Fundamentomának felvettetésétõl fogva kiontatott,

Az Ábel vérétõl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az Oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, Számon kéretik e nemzetségtõl.

Jaj néktek Törvénytudók! mert elvettétek a Tudománynak Kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat Meggátoltátok.

Mikor pedig ezeket Mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani, és õt sok dolog felõl kikérdezgetni,

Ólálkodván õ Utána, és igyekezvén valamit az õ Szájából kikapni, hogy Vádolhassák õt.