A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

Jövének pedig ugyanazon idõben némelyek, kik néki Hírt Mondának a Galileabeliek felõl, kiknek vérét Pilátus az õ áldozatukkal Elegyítette.

És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Nem, mondom néktek; sõt Inkább, ha meg nem tértek, Mindnyájan Hasonlóképen elvesztek.

Vagy az a tizennyolcz, a kire Rászakadt a torony Siloámban, és megölte õket, Gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden Más Jeruzsálemben Lakó embernél?

Nem, mondom néktek; sõt Inkább, ha meg nem tértek, Mindnyájan Hasonlóképen elvesztek.

És ezt a Példázatot Mondá:vala egy embernek egy Fügefája szõlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem Talála.

És monda a vinczellérnek: Ímé Három esztendeje Járok gyümölcsöt keresni e Fügefán, és nem Találok: Vágd ki azt; miért foglalja a földet is Hiába?

Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendõben, Míg köröskörûl Megkapálom és Megtrágyázom:

És ha gyümölcsöt terem, Jó; ha pedig nem, Azután Vágd ki azt.

Tanít vala pedig szombatnapon egy Zsinagógában.

És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendõtõl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.

És mikor azt Látta Jézus, Elõszólítá, és monda néki: Asszony, Feloldattál a te betegségedbõl!

És Reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és Dicsõíté az Istent.