A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

Monda pedig a Tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy Botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a Nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közûl Megbotránkoztasson.

Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te Atyádfia vétkezik ellened, Dorgáld meg õt; és ha megtér, Bocsáss meg néki.

És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon te Hozzád tér, Mondván: Megbántam; Megbocsáss néki.

És Mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a Mustármag, ezt Mondanátok ím ez Eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és Plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek.

Kicsoda pedig ti közûletek az, a ki ha egy Szolgája van, és az Szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?

Sõt nem ezt mondja-é néki: Készíts Vacsorámra Valót, és felövezvén magadat, Szolgálj nékem, Míg én eszem és iszom; és Azután egyél és Igyál te?

Avagy megköszöni-é annak a Szolgának, hogy azt Mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, Mondjátok, hogy: Haszontalan Szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.

És mikor egy faluba beméne, jöve elébe Tíz bélpoklos férfi, kik Távol Megállának:

És felemelék szavokat, Mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

És mikor õket Látta, monda nékik: Elmenvén, Mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy Míg odamenének, Megtisztulának.

Egy pedig õ közûlök, mikor Látta, hogy Meggyógyult, visszatére, Dicsõítvén az Istent nagy Szóval;

És arczczal Leborúla az õ Lábainál, Hálákat Adván néki: és az Samariabeli vala.

Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem Tízen Tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

Nem Találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

Megkérdeztetvén pedig a Farizeusoktól, mikor jõ el az Isten Országa, felele nékik és monda: Az Isten Országa nem szemmel Láthatólag jõ el.

Sem azt nem Mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten Országa ti bennetek van.

Monda pedig a Tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor Kívántok Látni egyet az ember Fiának napjai közûl, és nem Láttok.

És Mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

Mert miként a Felvillanó Villámlás az ég Aljától az ég Aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ Napján.

De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.

Ettek, ittak, Házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a Bárkába beméne, és eljöve az Özönvíz, és mindeneket elveszte.

Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, Építettek;

De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

Az nap, a ki a Háztetõn lesz, és az õ holmija a Házban, ne Szálljon le, hogy elvigye: és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon Hátra.

Emlékezzetek Lót feleségére!

Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, Megeleveníti azt.

Mondom néktek, azon az Éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a Másik elhagyatik.

Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a Másik elhagyatik.

Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a Másik elhagyatik.

És felelvén, Mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.