A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
Lukács Evangyélioma, 18. rész
Monda pedig nékik Példázatot is Arról, hogy mindig Imádkozni kell, és meg nem restülni;
Mondván: Volt egy Bíró egy Városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
Volt pedig abban a Városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, Mondván: Állj Bosszút értem az én ellenségemen.
Az pedig nem Akará egy ideig; de Azután monda õ Magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, Megszabadítom õt, hogy szüntelen Reám Járván, ne gyötörjön engem.
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis Bíró!
Hát az Isten nem áll-é Bosszút az õ Választottaiért, kik õ Hozzá Kiáltanak éjjel és nappal, ha Hosszútûrõ is Irántuk?
Mondom néktek, hogy Bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy Talál-é hitet e földön?
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a Példázatot is Mondá:
Két ember méne fel a templomba Imádkozni; az egyik farizeus, és a Másik Vámszedõ.
A farizeus Megállván, ily Módon Imádkozék Magában: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, Ragadozók, hamisak, Paráznák, vagy mint ím e Vámszedõ is.
Bõjtölök kétszer egy héten; Dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.
A Vámszedõ pedig Távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, Mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!
Mondom néktek, ez megigazulva méne Alá az õ Házához, Inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja Magát, Megaláztatik; és a ki Megalázza Magát, felmagasztaltatik.
Vivének pedig Hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a Tanítványok ezt Látták, Megdorgálák azokat.
De Jézus Magához Híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én Hozzám jõjenek, és ne Tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek Országa.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
És megkérdé õt egy fõember, Mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem Jónak? Nincs senki Jó, csak egy, az Isten.
A parancsolatokat tudod: Ne Paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis Tanubizonyságot ne tégy; tiszteld Atyádat és Anyádat.
Az pedig monda: Mindezeket Ifjúságomtól fogva megtartottam.
Jézus ezeket Hallván, monda néki: Még egy Fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz Mennyországban; és jer, kövess engem.
Az pedig ezeket Hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
És mikor Látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten Országába, a kiknek Gazdagságuk van!
Mert könnyebb a tevének a tû Fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten Országába bejutni.
A kik pedig ezt Hallották, Mondának: Ki idvezülhet Tehát?
Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki nincs, a ki elhagyta Házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten Országáért,
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ Világon pedig örök életet.
És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a Próféták Megírtak.
Mert a Pogányok kezébe adatik, és Megcsúfoltatik, és Meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
És Megostorozván, megölik õt; és harmadnapon Feltámad.
Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és e beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem Fogták fel a mondottakat.
Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett Koldulván.
És mikor hallotta a mellette elmenõ Sokaságot, Tudakozódék, mi dolog az?
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
És Kiálta, Mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!
A kik pedig elõl mentek, Dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ Annál Inkább Kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
És Jézus Megállván, Parancsolá, hogy vigyék azt Hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem Világa megjõjjön.
És Jézus monda néki: Láss; a te hited téged megtartott.
És azonnal megjöve annak szeme Világa, és követé õt, Dicsõítvén az Istent; az egész Sokaság pedig ezt Látván, dicsõséget ada az Istennek.
