A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

És bemenvén, általméne Jérikhón.

És ímé vala ott egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak Hívtak; és az Fõvámszedõ vala, és gazdag.

És igyekezék Jézust Látni, ki az; de a Sokaságtól nem Láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

És elõre Futván Felhága egy Eperfügefára, hogy õt Lássa; mert arra vala elmenendõ.

És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, Látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar Szállj Alá; mert ma nékem a te Házadnál kell maradnom.

És sietve Leszálla, és örömmel Fogadá õt.

És mikor ezt Látták, Mindnyájan Zúgolódának, Mondván hogy: Bûnös emberhez ment be Szállásra.

Zákeus pedig Elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit Patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a Háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.

Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

És mikor azok ezeket Hallották, Folytatá és monda egy Példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt Gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten Országa.

Monda azért: Egy nemes ember elméne messze Tartományba, hogy Országot vegyen Magának, Aztán visszatérjen.

Elõszólítván azért Tíz Szolgáját, ada nékik Tíz Gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, Míg megjövök.

Az õ Alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének Utána, Mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk.

És lõn, mikor megjött az Ország vétele Után, Parancsolá, hogy az õ Szolgáit, a kiknek a pénzt adta, Hívják õ Hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

Eljöve pedig az elsõ, Mondván: Uram, a te Gírád Tíz Gírát nyert.

Õ pedig monda néki: Jól vagyon Jó Szolgám; mivelhogy kevesen Voltál Hív, legyen birodalmad Tíz Városon.

És jöve a Második, Mondván: Uram, a te Gírád öt Gírát nyert.

Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt Városon.

És jöve egy Másik, Mondván: Uram, imhol a te Gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam;

Mert féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.

Monda pedig annak: A te Szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem a mit nem én tettem el, és aratom a mit nem én vetettem;

Miért nem adtad azért az én pénzemet a Pénzváltók Asztalára, és én megjövén, Kamatostól kaptam volna azt vissza?

És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a Gírát, és Adjátok annak, a kinek Tíz Gírája van.

És Mondának néki: Uram, Tíz Gírája van!

És õ monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle.

Sõt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem Akarták, hogy én õ rajtok uralkodjam, Hozzátok ide, és öljétek meg elõttem!

És ezeket Mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe.

És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének Hívatik, elkülde kettõt az õ Tanítványai közûl,

Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, Találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: Eloldván azt, Hozzátok ide.

És ha valaki kérdez titeket: Miért Oldjátok el? ezt Mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van Reá.

És elmenvén a küldöttek, úgy Találák, a mint nékik mondotta.

És mikor a vemhet Eloldák, Mondának nékik annak Gazdái: Miért Oldjátok el a vemhet?

Õk pedig Mondának: Az Úrnak szüksége van Reá.

Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ Felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust Reá helyhezteték.

És mikor õ méne, az õ Felsõruháikat az útra Teríték.

Mikor pedig Immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a Tanítványok egész Sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent Fenszóval mindazokért a Csodákért, a melyeket Láttak;

Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a Magasságban!

És némelyek a farizeusok közûl a Sokaságból Mondának néki: Mester, Dorgáld meg a te Tanítványaidat!

És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak Kiáltani.

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre Valók! de most elrejtettek a te szemeid elõl.

Mert jõnek Reád napok, mikor a te ellenségeid te körûlted Palánkot Építenek, és körûlvesznek téged, és mindenfelõl Megszorítanak téged,

És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te Meglátogatásodnak idejét.

És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,

Mondván nékik: Meg van írva: Az én Házam Imádságnak Háza; ti pedig azt latroknak Barlangjává tettétek.

És Tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni:

És nem Találtá k el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, Reá Hallgatván.