A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

És lõn azok közûl a napok közûl egyen, mikor õ a népet Tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, Elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

És Mondának néki, így Szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; Mondjátok meg azért nékem:

A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?

Azok pedig Tanakodának magok közt, Mondván: Ha ezt mondjuk: Mennybõl; azt fogja mondani: Miért nem hittetek Tehát néki?

Ha pedig ezt mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János Próféta volt.

Felelének azért, hogy õk nem Tudják, honnét vala.

És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

És kezdé a népnek e Példázatot mondani: Egy ember Plántála szõlõt, és Kiadá azt Munkásoknak, és Hosszú idõre elutazék.

És annak idején elküldé Szolgáját a Munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a Munkások pedig azt megvervén, üresen Bocsáták el.

És még Másik Szolgát is külde; de azok azt is megvervén és Meggyalázván, üresen Bocsáták el.

És még harmadikat is külde; de azok azt is Megsebesítvén, kiveték.

Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: Talán azt, ha Látják, megbecsülik.

De mikor azt Látták a Munkások, Tanakodának Egymás közt, Mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!

És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?

Elmegy és elveszti azokat a Munkásokat, és a szõlõt Másoknak adja. És mikor ezt Hallották, Mondának: Távol legyen az!

Õ pedig Reájok tekintvén, monda: Mi az Tehát, a mi meg van írva: A mely követ az Építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ Reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e Példázatot.

Annakokáért Vigyázván õ Reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt Megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a Helytartó Hatalmának.

Kik megkérdezék õt, Mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és Tanítasz, és személyt nem Válogatsz, hanem az Istennek útát Igazán Tanítod:

Szabad-é nékünk Adót fizetnünk a Császárnak, vagy nem?

Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit Kísértetek engem?

Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, Mondának: A Császáré.

Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

És nem Tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és Csodálkozván az õ feleletén, Elhallgatának.

Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közûl némelyek, a kik Tagadják, hogy van Feltámadás, megkérdék õt,

Mondván: Mester, Mózes Megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkûl hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és Támaszszon magot az õ testvérének.

Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkûl;

A Másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkûl halt meg;

Akkor a harmadik vette el azt; és Hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

Mind ezek Után pedig meghalt az asszony is.

A Feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közûlök? mert mind a hétnek felesége volt.

És felelvén, monda nékik Jézus: E Világ fiai Házasodnak és férjhez adatnak:

De a kik Méltókká tétetnek, hogy ama Világot elvegyék, és a Halálból Való Feltámadást, sem nem Házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

Mert meg sem halhatnak többé: mert Hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a Feltámadásnak fiai.

Hogy pedig a halottak Feltámadnak, Mózes is megjelentette a Csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek Istene: mert mindenek élnek õ néki.

Felelvén pedig némelyek az írástudók közûl, Mondának: Mester, Jól Mondád!

És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.

Monda pedig nékik: Mimódon Mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

Holott maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,

Míglen vetem a te ellenségeidet a te Lábaid Alá Zsámolyúl.

Dávid azért Urának mondja õt, Mimódon fia Tehát néki?

És az egész nép Hallására monda az õ Tanítványainak:

Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik Hosszú köntösökben akarnak Járni, és szeretik a piaczokon Való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a Lakomákon a fõhelyeket;

Kik az özvegyeknek Házát felemésztik, és Színbõl hosszan Imádkoznak; ezek Súlyosabb ítélet Alá esnek.