A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

És lõn, hogy mikor a Sokaság Hozzá Tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, õ a Genezáret Tavánál áll vala;

És Láta két Hajót állani a vizen: a Halászok pedig, Miután Azokból Kiszállottak, Mossák vala az õ Hálóikat.

És Õ bemenvén az egyik Hajóba, a mely a Simoné vala, kéré õt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtõl: és mikor leült, a Hajóból Tanítá a Sokaságot.

Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki Hálóitokat Fogásra.

És felelvén Simon, monda néki: Mester, Jóllehet az egész éjszaka Fáradtunk, még sem fogtunk semmit: Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a Hálót.

És ezt megtévén, halaknak nagy Sokaságát Keríték be; szakadoz vala pedig az õ Hálójuk,

Intének azért Társaiknak, a kik a Másik Hajóban Valának, hogy jõjenek és Segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két Hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.

Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak Lábai elé esék, Mondván: Eredj el én tõlem, mert én bûnös ember vagyok Uram!

Mert félelem fogta körûl õt és mindazokat, a kik õ vele Valának, a Halfogás miatt, a melyet fogtak;

Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak Társai Valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; Mostantól fogva embereket fogsz.

És a Hajókat a Szárazra Vonván, Elhagyák mindenöket és követék õt.

És lõn, hogy mikor az egyik Városban vala, ímé vala ott egy Poklossággal teljes ember: és mikor Meglátta Jézust, arczra borulva kéré õt, Mondván: Uram, ha akarod, Megtisztíthatsz engem!

Jézus pedig Kinyújtván kezét, illeté azt, Mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal Eltávozék tõle a Bélpoklosság.

És õ Megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és Vígy áldozatot a te Megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, Bizonyságul õ nékik.

A Hír azonban Annál Inkább terjedt õ felõle; és nagy Sokaság gyûle egybe, hogy õt Hallgassák, és hogy általa Meggyógyuljanak az õ betegségeikbõl.

De õ félrevonula a Pusztákba, és Imádkozék.

És lõn egy napon, hogy õ Tanít vala; és ott ülének a farizeusok és a törvénynek Tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden Faluiból és Jeruzsálembõl: és az Úrnak hatalma vala õ vele, hogy Gyógyítson.

És ímé valami férfiak ágyon egy embert Hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és õ elébe tenni.

De nem Találvá Módot, hogy a Sokaság miatt mikép vigyék õt be, Felhágának a Háztetõre, és a cserép-héjazaton át Bocsáták õt Alá ágyastól Jézus elé a középre.

És Látván azoknak hitét, monda: Ember, Megbocsáttattak néked a te bûneid.

Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, Mondván: Kicsoda ez, a ki ily Káromlást Szól? Ki Bocsáthatja meg a bûnt, hanemha egyedûl az Isten?

Jézus pedig észrevévén az õ Tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti Szívetekben?

Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és Járj?

Hogy pedig Megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön Megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén Nyoszolyádat, eredj haza!

És az rögtön felkelvén azok Szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, Dicsõítvén az Istent.

És az álmélkodás Elfogá Mindnyájukat, és Dicsõíték az Istent, és betelének félelemmel, Mondván: Bizony csodadolgokat Láttunk ma!

Ezek Után pedig kiméne, és Láta egy Lévi nevû Vámszedõt, a ki a Vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

És az mindeneket Elhagyván, felkele és követé õt.

És Lévi nagy Lakomát Készíte néki az õ Házánál; és vala ott nagy Sokasága a Vámszedõknek és egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.

És köztük az írástudók és farizeusok Zúgolódának az õ Tanítványai ellen, Mondván: Miért esztek és isztok a Vámszedõkkel és a bûnösökkel?

És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Nem azért jöttem, hogy az igazakat Hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.

Azok pedig Mondának néki: Mi az oka, hogy a János Tanítványai gyakorta bõjtölnek és Imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te Tanítványaid pedig esznek és isznak?

Õ pedig monda nékik: Avagy Mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bõjtöljenek, a Míg a võlegény velök van?

De eljõnek a napok; és mikor a võlegény elvétetik õ tõlök, akkor majd bõjtölnek azokban a napokban.

És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új Posztó foltot az ó Posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó Posztóhoz nem illik az újból Való folt.

És senki sem tölti az új bort ó tömlõkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlõket, és a bor kiömöl, és a tömlõk is elvesznek.

Hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni, és mind a kettõ megmarad.

És senki, a ki ó bort iszik, Mindjárt újat nem Kiván, mert az mondja: Jobb az ó.