A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
Lukács Evangyélioma, 5. rész
És lõn, hogy mikor a Sokaság Hozzá Tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, õ a Genezáret Tavánál áll vala;
És Láta két Hajót állani a vizen: a Halászok pedig, Miután Azokból Kiszállottak, Mossák vala az õ Hálóikat.
És Õ bemenvén az egyik Hajóba, a mely a Simoné vala, kéré õt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtõl: és mikor leült, a Hajóból Tanítá a Sokaságot.
Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki Hálóitokat Fogásra.
És felelvén Simon, monda néki: Mester, Jóllehet az egész éjszaka Fáradtunk, még sem fogtunk semmit: Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a Hálót.
Intének azért Társaiknak, a kik a Másik Hajóban Valának, hogy jõjenek és Segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két Hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak Lábai elé esék, Mondván: Eredj el én tõlem, mert én bûnös ember vagyok Uram!
Mert félelem fogta körûl õt és mindazokat, a kik õ vele Valának, a Halfogás miatt, a melyet fogtak;
Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak Társai Valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; Mostantól fogva embereket fogsz.
És a Hajókat a Szárazra Vonván, Elhagyák mindenöket és követék õt.
És lõn, hogy mikor az egyik Városban vala, ímé vala ott egy Poklossággal teljes ember: és mikor Meglátta Jézust, arczra borulva kéré õt, Mondván: Uram, ha akarod, Megtisztíthatsz engem!
Jézus pedig Kinyújtván kezét, illeté azt, Mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal Eltávozék tõle a Bélpoklosság.
És õ Megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és Vígy áldozatot a te Megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, Bizonyságul õ nékik.
A Hír azonban Annál Inkább terjedt õ felõle; és nagy Sokaság gyûle egybe, hogy õt Hallgassák, és hogy általa Meggyógyuljanak az õ betegségeikbõl.
De õ félrevonula a Pusztákba, és Imádkozék.
És lõn egy napon, hogy õ Tanít vala; és ott ülének a farizeusok és a törvénynek Tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden Faluiból és Jeruzsálembõl: és az Úrnak hatalma vala õ vele, hogy Gyógyítson.
És ímé valami férfiak ágyon egy embert Hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és õ elébe tenni.
De nem Találvá Módot, hogy a Sokaság miatt mikép vigyék õt be, Felhágának a Háztetõre, és a cserép-héjazaton át Bocsáták õt Alá ágyastól Jézus elé a középre.
És Látván azoknak hitét, monda: Ember, Megbocsáttattak néked a te bûneid.
Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, Mondván: Kicsoda ez, a ki ily Káromlást Szól? Ki Bocsáthatja meg a bûnt, hanemha egyedûl az Isten?
Jézus pedig észrevévén az õ Tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti Szívetekben?
Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és Járj?
Hogy pedig Megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön Megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén Nyoszolyádat, eredj haza!
És az rögtön felkelvén azok Szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, Dicsõítvén az Istent.
És az álmélkodás Elfogá Mindnyájukat, és Dicsõíték az Istent, és betelének félelemmel, Mondván: Bizony csodadolgokat Láttunk ma!
Ezek Után pedig kiméne, és Láta egy Lévi nevû Vámszedõt, a ki a Vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
És az mindeneket Elhagyván, felkele és követé õt.
És Lévi nagy Lakomát Készíte néki az õ Házánál; és vala ott nagy Sokasága a Vámszedõknek és egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.
És köztük az írástudók és farizeusok Zúgolódának az õ Tanítványai ellen, Mondván: Miért esztek és isztok a Vámszedõkkel és a bûnösökkel?
És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Nem azért jöttem, hogy az igazakat Hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.
Azok pedig Mondának néki: Mi az oka, hogy a János Tanítványai gyakorta bõjtölnek és Imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te Tanítványaid pedig esznek és isznak?
Õ pedig monda nékik: Avagy Mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bõjtöljenek, a Míg a võlegény velök van?
De eljõnek a napok; és mikor a võlegény elvétetik õ tõlök, akkor majd bõjtölnek azokban a napokban.
És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új Posztó foltot az ó Posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó Posztóhoz nem illik az újból Való folt.
És senki sem tölti az új bort ó tömlõkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlõket, és a bor kiömöl, és a tömlõk is elvesznek.
Hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni, és mind a kettõ megmarad.
És senki, a ki ó bort iszik, Mindjárt újat nem Kiván, mert az mondja: Jobb az ó.