A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

És lõn Ezután, hogy õ Jár vala Városonként és falunként, Prédikálván és hirdetvén az Isten Országát, és vele a tizenkettõ,

És némely asszonyok, a kiket Tisztátalan lelkektõl és betegségekbõl Gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kibõl hét ördög ment ki,

És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselõjének felesége, és Zsuzsánna, és sok Más asszony, kik az õ Vagyonukból Szolgálának néki.

Mikor pedig nagy Sokaság gyûlt egybe, és minden Városból mentek vala õ Hozzá, monda Példázat által:

Kiméne a magvetõ, hogy elvesse az õ Magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.

És némely esék a Kõsziklára; és mikor kikelt, Elszárada, mert nem vala nedvessége.

Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, Megfojták azt.

Némely pedig esék a Jó földbe; és mikor kikelt, Százannyi hasznot hoza. Ezeket Mondván, Kiált vala: A kinek van füle a Hallásra, hallja.

És megkérdék õt az õ Tanítványai, Mondván: Mi lehet e Példázat?

Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten Országának titkait értsétek; egyebeknek Példázatokban, hogy Látván ne Lássanak, és Hallván ne értsenek.

A Példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.

Az útfélen Valók pedig azok, a kik Hallják; Aztán eljõ az ördög, és kikapja az ígét az õ Szívökbõl, hogy ne higyjenek és ne idvezûljenek.

És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik Hallották, de elmenvén, az élet Gondjaitól, és Gazdagságától és gyönyörûségeitõl megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.

A melyik pedig a Jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és Jó Szívvel Megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketûréssel.

Senki pedig, ha Gyertyát Gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy Alá nem rejti; hanem a Gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, Lássák a Világot.

Mert nincs oly titok, mely Nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne Tudódnék, és Világosságra ne jõne.

Meglássátok azért, Mimódon Hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tõle.

Jövének pedig Hozzá az õ anyja és atyjafiai, de nem tudtak Hozzá jutni a Sokaság miatt.

És Tudtára Adák néki, Mondván: A te Anyád és Atyádfiai künn állnak, téged Akarván Látni.

Õ pedig felelvén, monda nékik: Az én Anyám és az én Atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét Hallgatják, és megcselekszik azt.

Lõn pedig egy napon, hogy beméne a Hajóba õ és az õ Tanítványai; és monda nékik: Menjünk a Tónak Túlsó Partjára. És Elindulának.

De Hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a Tóra, és megmerülének, és veszedelemben Valának.

És Hozzá menvén, felkölték õt, Mondván: Mester, Mester, elveszünk! Õ pedig felserkenvén, Megdorgálá a szelet és a Víznek habjait; és megszûnének, és lõn csendesség.

És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel Csodálkoznak vala, Mondván Egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a Víznek is parancsol, és engednek néki?

És evezének a Gadarénusok Tartományaiba, mely Galileával átellenben van.

És mikor õ kiment a földre, jöve elébe a Városból egy ember, kiben ördögök voltak sok idõtõl fogva, sem Ruhába nem öltözött, sem Házban nem lakott, hanem a Sírboltokban.

És mikor Meglátta Jézust, Felkiálta és Lábai elé esék néki, és Fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.

Mert azt Parancsolá annak a Tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl. Mert gyakran Elragadá õt: Annakokáért Lánczokkal és Békókkal megkötözve õrizteték; de a kötelékeket Elszaggatván, az ördögtõl a Pusztákba hajtaték.

Megkérdé pedig õt Jézus, Mondván: Mi a neved? És õ monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.

És kérék õt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.

Vala pedig ott egy nagy Disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék õt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.

És Minekutána kimentek az ördögök az emberbõl, bemenének a Disznókba; és a Disznónyáj a meredekrõl a Tóba rohana, és Megfúlada.

A Pásztorok pedig Látván mi történt, Elfutának, és elmenvén, Hírré Adák a Városban és a falukban.

Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve Találák az embert, a kibõl az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus Lábainál; és megfélemlének.

Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik Látták, Mimódon Szabadúlt meg az ördöngõs.

És kéré õt a Gadarénusok körûl Való Tartományok egész Sokasága, hogy õ közûlök menjen el, mert felette igen félnek vala: õ pedig beülvén a Hajóba, visszatére.

Kéré pedig õt az az ember, a kibõl az ördögök kimentek, hogy õ vele lehessen; de Jézus Elbocsátá õt, Mondván:

Térj vissza Házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész Városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus õ vele.

És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel Fogadá õt; mert Mindnyájan Várják vala õt.

És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a Zsinagógának feje volt; és Jézus Lábai elõtt leesvén, kéré õt, hogy menjen be az õ Házába;

Mert vala néki egy egyetlen Leánya, mintegy tizenkét esztendõs, és az Halálán volt. Mikor pedig õ méne, a Sokaság Szorongatá õt.

És egy asszony, ki Vérfolyásban volt tizenkét esztendõtõl fogva, és Bár minden Vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta Gyógyítani,

Hátulról Hozzá Járúlván, illeté az õ Ruhájának peremét; és azonnal Elálla vérének Folyása.

És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor Mindnyájan Tagadták, monda Péter és a kik õ vele Valának: Mester, a Sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete?

Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erõ Származék ki tõlem.

Mikor pedig Látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve elõjöve és elõtte leesvén, megjelenté néki az egész Sokaság elõtt, miért illette õt, és hogy azonnal Meggyógyult.

És õ monda néki: Bízzál Leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!

Mikor még a Szó Szájában vala, eljöve egy ember a Zsinagóga fejének Házától, Mondván néki: Meghalt a Leányod; ne Fáraszd a Mestert!

Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, Mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.

Bemenvén pedig a Házba, senkit nem Bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost, és a Leányzó Atyját és Anyját.

Sírának pedig Mindnyájan, és Gyászolák azt; õ pedig monda: Ne Sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.

És kineveték õt, Tudván, hogy meghalt.

Õ pedig mindenkit kiküldvén, és a Leányzó kezét Megfogván, Kiálta, Mondván: Leányzó, kelj fel!

És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és õ Parancsolá, hogy adjanak néki enni.

És Elálmélkodának annak szülei; õ pedig Megparancsolá, hogy senkinek ne Mondják, a mi történt.