A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

Minekutána pedig Összehívta Jézus az õ tizenkét Tanítványát, ada nékik erõt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek Gyógyítására.

És elküldé õket, hogy Prédikálják az Isten Országát, és betegeket Gyógyítsanak.

És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se Pálczákat, se Táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két Ruhátok ne legyen.

És valamely Házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok Tovább.

És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén Abból a Városból, még a port is verjétek le Lábaitokról, Bizonyságúl õ ellenök.

Kimenvén Annakokáért, Bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és Gyógyítván mindenütt.

Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik õ általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt Mondák, hogy János Támadt fel a Halálból;

Némelyek pedig, hogy Illyés jelent meg; Mások meg, hogy a régi Próféták közûl Támadt fel valamelyik.

És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda Hát ez, a ki felõl én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala õt Látni.

Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, Elvonúla Magánosan a Bethsaida nevû Városnak puszta helyére.

A Sokaság pedig ezt Megtudván, követé õt: és õ örömmel Fogadván õket, Szóla nékik az Isten Országáról, és a kiknek Gyógyulásra volt szükségök, azokat Meggyógyítá.

A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ Hozzá Járulván, monda néki: Bocsásd el a Sokaságot, hogy elmenvén a Körûlvaló falvakba és majorokba Megszálljanak, és eledelt Találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig Mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két Halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész Sokaságnak.

Mert Valának ott mintegy ötezere n férfiak. Monda pedig az õ Tanítványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.

És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.

Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, Megáldá azokat, és megszegé; és Adá a Tanítványoknak, hogy a Sokaság elé tegyék.

Evének azért és megelégedének Mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét Kosárral.

És lõn, mikor õ Magában Imádkozék, vele Valának a Tanítványok; és megkérdé õket, Mondván: Kinek mond engem a Sokaság?

Õk pedig felelvén, Mondának: Keresztelõ Jánosnak; némelyek pedig Illyésnek; némelyek pedig, hogy a régi Próféták közûl Támadt fel valamelyik.

Õ pedig Rájok Parancsolván, Meghagyá, hogy ezt senkinek ne Mondják;

Ezt Mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektõl, a Fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és a harmadnapon Feltámadni.

Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én Utánam akar jõni, tagadja meg Magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem.

Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.

Mert mit Használ az embernek, ha mind e Világot megnyeri is, õ Magát pedig elveszti vagy Magában Kárt vall?

Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ dicsõségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.

Mondom pedig néktek bizonynyal, hogy vannak az itt állók közûl némelyek, kik a Halált meg nem Kóstolják, Mígnem Meglátják az Istennek Országát.

És lõn e beszédek Után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre Imádkozni.

És Imádkozása közben az õ Orczájának ábrázata Elváltozék, és az õ Ruhája fehér és fénylõ lõn.

És ímé két Férfiú beszél vala õ vele, kik Valának Mózes és Illyés;

Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ Halálát, melyet Jeruzsálemben fog Megteljesíteni.

Pétert pedig és a vele lévõket Elnyomá az álom; de mikor felébredtek, Láták az õ dicsõségét, és ama két Férfiút, kik vele állanak vala.

És lõn, mikor azok Eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, Jó nékünk itt lennünk: Csináljunk azért Három hajlékot, egyet neked, Mózesnek is egyet, és egyet Illyésnek; nem Tudván mit mond.

És mikor õ ezeket Mondá, felhõ Támada és azokat Beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.

És Szózat lõn a felhõbõl, Mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt Hallgassátok.

És mikor a Szózat lõn, Találtaték Jézus csak maga. Õk pedig Hallgatának, és semmit Abból, a mit Láttak, senkinek el nem Mondának azokban a napokban.

És lõn Másnap, mikor õk a hegyrõl Leszállottak, sok nép méne elébe.

És ímé egy a Sokaság közûl Felkiálta, Mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:

És ímé a lélek megragadja õt, és hirtelen Kiált; és szaggatja õt, annyira, hogy tajtékot Túr, és nehezen megy el tõle, Szaggatván õt.

És kérém a te Tanítványaidat, hogy ûzzék ki azt, de nem Tudták.

Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tûrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!

A Míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és Megrángatá. De Jézus Megdorgálá a Tisztátalan lelket, és Meggyógyítá a gyermeket, és Adá azt az õ Atyjának.

Elálmélkodának pedig Mindnyájan az Istennek Nagyságos erején. Mikor pedig Mindnyájan Csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az õ Tanítványainak:

Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.

De õk nem érték e Mondást, és el vala rejtve elõlük, hogy ne értsék azt; és féltek õt megkérdezni e Mondás felõl.

Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.

Jézus pedig Látván az õ Szívök Gondolatát, egy kis gyermeket Megfogván, maga mellé állatá azt,

És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb Mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.

Felelvén pedig János, monda: Mester, Láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket ûz; és Eltiltók õt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.

És monda néki Jézus: Ne Tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

Lõn pedig, mikor az idõ elközelgete, hogy õ felvitessék, eltökélte Magát, hogy Jeruzsálembe megy,

És követeket külde az õ Orczája elõtt; és azok elmenvén, bemenének egy Samaritánus faluba, hogy néki Szállást Készítsenek.

De nem Fogadák be õt, mivelhogy õ Jeruzsálembe megy vala.

Mikor pedig ezt Látták az õ Tanítványai, Jakab és János, Mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz Szálljon Alá az égbõl, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?

De Jézus Megfordulván Megdorgálá õket, Mondván: Nem Tudjátok minémû lélek van ti bennetek:

Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy Elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért Más faluba.

Lõn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, Valahová mégy!

És monda néki Jézus: A Rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét Hová lehajtania.

Monda pedig Másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én Atyámat.

Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten Országát.

Monda pedig Más is: Követlek téged Uram; de elõbb engedd meg nékem, hogy Búcsút vegyek Azoktól, a kik az én Házamban vannak.

És monda néki Jézus: Valaki az eke Szarvára veti kezét, és Hátra tekint, nem alkalmas az Isten Országára.