A János írása szerint való szent evangyéliom
János Evangyélioma, 12. rész
Jézus azért hat nappal a husvét elõtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit Feltámasztott a Halálból.
Vacsorát Készítének azért ott néki, és Mártha Szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közûl, a kik együtt ülnek vala õ vele.
Mária azért elõvévén egy font igazi, Drága Nárdusból Való kenetet, megkené a Jézus Lábait, és megtörlé annak Lábait a Saját Hajával; a Ház pedig megtelék a kenet Illatával.
Monda azért egy az õ Tanítványai közûl, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt Elárulandó vala:
Miért nem Adták el ezt a kenetet Háromszáz Dénáron, és miért nem Adták a szegényeknek?
Ezt pedig nem azért Mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és Nála vala az erszény, és a mit abba tesznek vala, elcsené.
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki: az én temetésem idejére tartogatta õ ezt.
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
A Zsidók közûl azért nagy Sokaság értesült vala Arról, hogy õ ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is Lássák, a kit Feltámasztott a Halálból.
A papifejedelmek pedig Tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
Mivelhogy a Zsidók közûl sokan õ miatta menének oda és hivének a Jézusban.
Másnap a nagy Sokaság, a mely az ünnepre jött vala, Hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ,
Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és Kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama Királya!
Találván pedig Jézus egy szamarat, felûle arra, a mint meg van írva:
Ne félj Sionnak Leánya: Ímé a te Királyod jõ, Szamárnak vemhén ûlve.
Ezeket pedig nem értették eleinte az õ Tanítványai: hanem mikor Megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak Megírva, és hogy ezeket Mívelték õ vele.
A Sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor Kihívta Lázárt a Koporsóból és Feltámasztotta õt a Halálból, Bizonyságot tõn.
Azért is méne õ elébe a Sokaság, mivel Hallá, hogy ezt a Csodát Mívelte vala.
Mondának azért a farizeusok Egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e Világ õ Utána megy.
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy Imádkozzanak az ünnepen:
Ezek azért a galileai Bethsaidából Való Filephez menének, és kérék õt, Mondván: Uram, Látni akarjuk a Jézust.
Megy vala Filep és Szóla Andrásnak, és viszont András és Filep Szóla Jézusnak.
Jézus pedig felele nékik, Mondván: Eljött az óra, hogy Megdicsõíttessék az embernek Fia.
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét, e Világon, örök életre tartja meg azt.
A ki nékem Szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én Szolgám is: és a ki nékem Szolgál, megbecsüli azt az Atya.
Most az én lelkem Háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.
Atyám, Dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is Dicsõítettem, és újra Megdicsõítem.
A Sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt Mondá, hogy mennydörgött: Mások Mondának: Angyal Szólt néki.
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e Szó, hanem ti érettetek.
Most van e Világ Kárhoztatása; most vettetik ki e Világ fejedelme:
És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.
Ezt pedig azért Mondá, hogy megjelentse, milyen Halállal kell meghalnia.
Felele néki a Sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod Hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a Világosság. Járjatok, a Míg Világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben Jár, nem tudja, Hová megy.
Míg a Világosságotok megvan, higyjetek a Világosságban, hogy a Világosság fiai legyetek. Ezeket Mondá Jézus, és elmenvén, elrejtõzködék elõlük.
És noha õ ennyi jelt tett vala elõttük, mégsem hivének õ benne:
Hogy beteljesedjék az Ésaiás Próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi Tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
Megvakította az õ szemeiket, és Megkeményítette az õ Szívöket; hogy szemeikkel ne Lássanak és Szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne Gyógyítsam õket.
Ezeket Mondá Ésaiás, a mikor Látá az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.
Mindazáltal a fõemberek közûl is sokan hivének õ benne; de a farizeusok miatt nem Vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:
Mert Inkább szerették az emberek Dícséretét, mintsem az Istennek Dícséretét.
Jézus pedig Kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
És a ki engem Lát, azt Látja, a ki küldött engem.
Én Világosságul jöttem e Világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem Kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy Kárhoztassam a Világot, hanem hogy megtartsam a Világot.
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki õt Kárhoztassa: a beszéd, a melyet Szólottam, az Kárhoztatja azt az Utolsó napon.
Mert én nem Magamtól Szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, õ parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
