A János írása szerint való szent evangyéliom

A husvét ünnepe elõtt pedig, Tudván Jézus, hogy eljött az õ órája, hogy átmenjen e Világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e Világon, mindvégig szerette õket.

És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta Már Iskáriótes Júdásnak, a Simon Fiának Szívébe, hogy árulja el õt,

Tudván Jézus, hogy az Atya mindent Hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy,

Felkele a Vacsorától, leveté a felsõ Ruháját; és egy kendõt vévén, körûlköté Magát.

Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a Tanítványok Lábait, és megtörleni a kendõvel, a melylyel körûl vala kötve.

Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én Lábaimat?

Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de Ezután majd megérted.

Monda néki Péter: Az én Lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én Hozzám.

Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak Lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs Másra szüksége, mint a Lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is Tiszták vagytok, de nem Mindnyájan.

Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért Mondá: Nem vagytok Mindnyájan Tiszták!

Mikor azért megmosta azoknak Lábait, és a felsõ Ruháját felvette, újra leûlvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

Ti engem így Hívtok: Mester, és Uram. És Jól Mondjátok, mert az vagyok.

Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti Lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok Egymás Lábait.

Mert Példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.

Ha Tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Nem Mindnyájatokról Szólok; tudom én kiket Választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a Sarkát emelte fel ellenem.

Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.

Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.

Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, és Bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közûletek Elárul engem.

A Tanítványok ekkor Egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kirõl Szól.

Egy pedig az õ Tanítványai közûl a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.

Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl Szól?

Az pedig a Jézus kebelére Hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Felele Jézus: Az, a kinek én a Bemártott falatot adom. És Bemártván a falatot, Adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon Fiának.

És a falat Után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.

Ezt pedig senki sem érté a leûltek közûl, miért mondta néki.

Némelyek ugyanis álíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt Mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most Dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is Megdicsõítteték õ benne.

Ha Megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is Megdicsõíti õt õ Magában, és ezennel Megdicsõíti õt.

Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a Zsidóknak Mondám, hogy: A Hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

Új parancsolatot adok néktek, hogy Egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is Egymást.

Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én Tanítványaim vagytok, ha Egymást szeretni Fogjátok.

Monda néki Simon Péter: Uram, Hová mégy? Felele néki Jézus: A Hová én megyek, most én Utánam nem jöhetsz; Utóbb azonban Utánam jössz.

Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most Utánad? Az életemet adom éretted!

Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem Szól addig a kakas, Mígnem Háromszor megtagadsz engem.