A János írása szerint való szent evangyéliom

Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne Botránkozzatok.

A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket; sõt jön idõ, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.

És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.

Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljõ az az idõ, megemlékezzetek Róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettõl fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.

Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tõlem közûletek: Hová mégy?

Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a Szomorúság eltöltötte a Szíveteket.

De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jõ el Hozzátok a Vígasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti Hozzátok.

És az, mikor eljõ, megfeddi a Világot bûn, Igazság és ítélet tekintetében:

Bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;

És Igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem Láttok engem;

Ítélet tekintetében pedig, hogy e Világnak fejedelme Megítéltetett.

Még sok mondani Valóm van Hozzátok, de most el nem Hordozhatjátok.

De mikor eljõ amaz, a ki Igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden Igazságra. Mert nem õ Magától Szól, hanem azokat Szólja, a miket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek.

Az engem Dicsõít majd, mert az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.

Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért Mondám, hogy az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.

Egy kevés idõ, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idõ, és Megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

Mondának azért az õ Tanítványai közûl Egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idõ, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idõ, és Megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

Mondának azért: Mi az a kevés idõ, a mirõl Szól? Nem tudjuk, mit mond.

Megérté azért Jézus, hogy õt Akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról Tudakozzátok-é Egymást, hogy azt Mondám: Egy kevés idõ, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idõ, és Megláttok majd engem?

Bizony, bizony mondom néktek, hogy Sírtok és jajgattok ti, a Világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti Szomorúságtok örömre fordul.

Ti is azért most ugyan Szomorúságban vagytok, de ismét Meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti Szívetek, és senki el nem veszi tõletek a ti örömeteket.

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és Megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

Ezeket Példázatokban mondottam néktek; de eljõ az idõ, mikor nem Példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.

Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettek engem, és elhittétek, hogy én az Istentõl jöttem ki.

Kijöttem az Atyától, és jöttem e Világba: ismét elhagyom e Világot, és elmegyek az Atyához.

Mondának néki az õ Tanítványai: Ímé, most Nyíltan beszélsz, és semmi Példázatot nem mondasz.

Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: errõl hiszszük, hogy az Istentõl jöttél ki.

Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

Ímé eljõ az óra, és Immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E Világon Nyomorúságtok lészen; de Bízzatok: én meggyõztem a Világot.