A János írása szerint való szent evangyéliom

Akkor azért Elõfogá Pilátus Jézust, és Megostoroztatá.

És a vitézek tövisbõl Koronát Fonván, a fejére tevék, és Bíbor köntöst Adának Reá,

És Mondának: Üdvöz légy Zsidók Királya! És arczul Csapdossák vala õt.

Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom õt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem Találok benne semmi bûnt.

Kiméne azért Jézus a tövis Koronát és a Bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!

Mikor azért Látják vala õt a papifejedelmek és a Szolgák, Kiáltozának, Mondván: Feszítsd meg, Feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti és Feszítsétek meg, mert én nem Találok bûnt õ benne.

Felelének néki a Zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette Magát.

És ismét beméne a Törvényházba, és Szóla Jézusnak: Honnét Való vagy te? De Jézus nem felelt néki.

Monda azért néki Pilátus: Nékem nem Szólsz-é? Nem tudod-é, hogy hatalmam van arra, hogy Megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon Bocsássalak?

Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülrõl nem adatott volna néked: nagyobb bûne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.

Ettõl fogva igyekszik vala Pilátus õt szabadon Bocsátani; de a Zsidók Kiáltozának, Mondván: Ha ezt szabadon Bocsátod, nem vagy a Császár Barátja: valaki Magát Királylyá teszi, ellene mond a Császárnak!

Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, Kihozá Jézust, és ûle a törvénytevõ székbe azon a helyen, a melyet Kõpadolatnak Hívtak, Zsidóul pedig Gabbathának.

Vala pedig a Húsvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a Zsidóknak: Ímhol a ti Királyotok!

Azok pedig Kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, Feszítsd meg õt! Monda nékik Pilátus: A ti Királyotokat Feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem Királyunk van, hanem Császárunk!

Akkor azért nékik Adá õt, hogy Megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.

És emelvén az õ Keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának Hívnak:

A hol Megfeszíték õt, és õ vele Más kettõt, egyfelõl és Másfelõl, középen pedig Jézust.

Pilátus pedig Czímet is íra, és feltevé a Keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZsidÓk KIRÁLYA.

Sokan Olvasák azért e Czímet a Zsidók közûl; mivelhogy közel vala a Városhoz az a hely, a hol Jézus Megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.

Mondának azért Pilátusnak a Zsidók papifejedelmei: Ne írd: A Zsidók Királya; hanem a hogy õ mondotta: A Zsidók Királya vagyok.

Felele Pilátus: A mit Megírtam, Megírtam.

A vitézek azért, mikor Megfeszítették Jézust, vevék az õ Ruháit, és négy részre Oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig Varrástalan vala, felülrõl mindvégig szövött.

Mondának azért Egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot Reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak Ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek Tehát ezeket mûvelék.

A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az õ anyja, és az õ Anyjának nõtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.

Jézus azért, mikor Látja vala, hogy ott áll az õ anyja és az a Tanítvány, a kit szeret vala, monda az õ Anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Azután monda a Tanítványnak: Ímhol a te Anyád! És ettõl az órától Magához Fogadá azt az a Tanítvány.

Ezután Tudván Jézus, hogy Immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és Izsópra tévén azt, oda vivék az õ Szájához.

Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És Lehajtván fejét, Kibocsátá lelkét.

A Zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a Keresztfán ne maradjanak, Miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala), kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak Lábszárait, és vegyék le õket.

Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsõnek Lábszárait és a Másikét is, a ki õ vele együtt Feszíttetett meg;

Mikor pedig Jézushoz érének és Látják vala, hogy õ Már halott, nem törék meg az õ Lábszárait;

Hanem egy a vitézek közûl Dárdával döfé meg az õ Oldalát, és azonnal vér és Víz jöve ki Abból.

És a ki Látta, Bizonyságot tett, és igaz az õ Tanúbizonysága; és az tudja, hogy õ igazat mond, hogy ti is higyjetek.

Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az õ csontja meg ne törettessék.

Másutt ismét így Szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.

Ezek Után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus Tanítványa vala, de csak titokban, a Zsidóktól Való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.

Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala elõször Jézushoz), Hozván Mirhából és áloéból Való kenetet, mintegy Száz fontot.

Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedõkbe illatos szerekkel együtt, a mint a Zsidóknál Szokás temetni.

Azon a helyen pedig, a hol Megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új Sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.

A Zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a Sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.