A János írása szerint való szent evangyéliom

Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a Zsidók fõembere:

Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél Tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem Láthatja az Isten Országát.

Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ Anyjának méhébe Másodszor, és születhetik-é?

Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik Víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten Országába.

A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.

Ne Csodáld, hogy azt Mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

A szél Fú, a Hová akar, és annak Zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és Hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született.

Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?

Felele Jézus és monda néki: Te Izráel Tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit Látunk, Arról teszünk Bizonyságot; és a mi Bizonyságtételünket el nem Fogadjátok.

Ha a földiekrõl Szóltam néktek és nem hisztek, Mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl Szólok néktek?

És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybõl Szállott Alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.

És a miképen felemelte Mózes a Kígyót a Pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.

Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

Mert úgy szerette Isten e Világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a Világra, hogy Kárhoztassa a Világot, hanem hogy megtartassék a Világ általa.

Ez pedig a Kárhoztatás, hogy a Világosság e Világra jött, és az emberek Inkább szerették a sötétséget, mint a Világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak Valának.

Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a Világosságot és nem megy a Világosságra, hogy az õ cselekedetei fel ne fedessenek;

A ki pedig az Igazságot cselekszi, az a Világosságra megy, hogy az õ cselekedetei Nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint Való cselekedetek.

Ezután elméne Jézus az õ Tanítványaival a Júdea földére; és ott idõzék velök, és keresztele.

János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a Víz. És oda Járulának és megkeresztelkedének.

Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.

Vetekedés Támada azért a János Tanítványai és a Júdeaiak között a Mosakodás felõl.

És menének Jánoshoz és Mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon Túl, a kirõl te Bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és Hozzá megy mindenki.

Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.

Ti magatok vagytok a Bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy õ elõtte küldettem el.

A kinek jegyese van, võlegény az; a võlegény Barátja pedig, a ki ott áll és hallja õt, örvendezve örül a võlegény Szavának. Ez az én örömem Immár betelt.

Annak növekednie kell, nékem pedig Alább Szállanom.

A ki felûlrõl jött, felebb Való mindenkinél. A ki a földrõl Való, földi az és földieket Szól; a ki a mennybõl jött, felebb Való mindenkinél.

És Arról tesz Bizonyságot, a mit Látott és hallott; és az õ Bizonyságtételét senki sem fogadja be.

A ki az õ Bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.

Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit Szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.

Az Atya szereti a Fiút, és az õ kezébe adott mindent.

A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem Lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.