A János írása szerint való szent evangyéliom
János Evangyélioma, 4. rész
A mint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok Meghallották, hogy Jézus több Tanítványt szerez és keresztel, mint János,
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a Tanítványai, )
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
Samárián kell vala pedig általmennie.
Megy vala azért Samariának Sikár nevû Városába, annak a teleknek Szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az õ Fiának, Józsefnek.
Ott vala pedig a Jákób Forrása. Jézus azért, az Utazástól Elfáradva, Azonmód leüle a Forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Jöve egy Samáriabeli asszony vizet Meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
Az õ Tanítványai ugyanis elmentek a Városba, hogy Ennivalót vegyenek.
Monda azért néki a Samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni Zsidó létedre én tõlem, a ki Samáriai asszony vagyok?! Mert a Zsidók nem Barátkoznak a Samáriaiakkal.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten Ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.
2 Мој:17:6 Иса.:9:6 Иса.:12:3 Иса.:42:6 Иса.:44:3 Јер.:2:13 Зах.:13:1 Рим.:8:32 1 Кор.:1:30 2 Кор.:9:15 Откр.:7:17 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel Merítened, és a Kút mély: hol vennéd Tehát az élõ vizet?
Avagy nagyobb vagy-é te a mi Atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebbõl ivott õ is, a fiai is és Jószága is?
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebbõl a Vízbõl iszik, ismét Megszomjúhozik:
Valaki pedig Abból a Vízbõl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem Szomjúhozik; hanem az a Víz, a melyet én adok néki, örök életre Buzgó Víznek Kútfeje lesz õ benne.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne Szomjúhozzam, és ne jõjjek ide Meríteni!
Monda néki Jézus: Menj el, Hívd a férjedet, és jõjj ide!
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól Mondád, hogy: Nincs férjem;
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt Igazán mondtad.
Monda néki az asszony: Uram, Látom, hogy te Próféta vagy.
A mi Atyáink ezen a hegyen Imádkoztak; és ti azt Mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol Imádkozni kell.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljõ az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben Imádjátok az Atyát.
Ti azt Imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt Imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a Zsidók közûl Támadt.
De eljõ az óra, és az most vagyon, a mikor az igazi Imádók lélekben és Igazságban Imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ Imádóiul.
Az Isten lélek: és a kik õt Imádják, szükség, hogy lélekben és Igazságban Imádják.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jõ (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljõ, megjelent nékünk mindent.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Eközben megjövének az õ Tanítványai; és Csodálkozának, hogy asszonynyal beszélt; Mindazáltal egyik sem Mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Ott Hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a Városba, és monda az embereknek:
Jertek, Lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
Kimenének azért a Városból, és Hozzá menének.
Aközben pedig kérék õt a Tanítványok, Mondván: Mester, egyél!
Õ pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Mondának azért a Tanítványok Egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak Akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az õ Dolgát elvégezzem.
Ti nem azt Mondjátok-é, hogy még négy Hónap és eljön az Aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és Lássátok meg a Tájékokat, hogy Már fehérek az Aratásra.
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetõ, mind az Arató együtt örvendezzen.
Mert ebben az a Mondás igaz, hogy Más a vetõ, Más az Arató.
Én annak az Aratására küldtelek titeket, a mit nem ti Munkáltatok; Mások Munkálták, és ti a Mások Munkájába állottatok.
Abból a Városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közûl annak az asszonynak a beszédéért, a ki Bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
A mint azért oda mentek Hozá a Samaritánusok, kérék õt, hogy maradjon Náluk; és ott marada két napig.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
És azt Mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk Immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonynyal ez a Világ Idvezítõje, a Krisztus.
Иса.:49:6 Мат.:1:21 Лука:2:30 Јован:1:29 Јован:17:8 Дела:13:23 Ефес:2:13 Филиб.:3:20 1 Тим.:1:15 1 Јов.:4:14 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Mert Jézus maga tett Bizonyságot Arról, hogy a Prófétának nincs tisztessége a maga Hazájában.
Mikor azért beméne Galileába, Befogadták õt a Galileabeliek, mivelhogy Látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert õk is elmentek vala az ünnepre.
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet Borrá Változtatta. És volt Kapernaumban egy Királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
Mikor ez Meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, Hozzá méne és kéré õt, hogy menjen el és Gyógyítsa meg az õ Fiát; mert Halálán vala.
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és Csodákat nem Láttok, nem hisztek.
Monda néki a Királyi ember: Uram, jõjj, mielõtt a gyermekem meghal.
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a Szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
A mint pedig Már megy vala, elébe jövének az õ Szolgái, és Hírt Hozának néki, Mondván, hogy: A te fiad él.
Megtudakozá azért tõlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és Mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el õt a Láz;
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt Mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt õ, és az õ egész Háza népe.
Ezt ismét Második jel Gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
