A János írása szerint való szent evangyéliom
János Evangyélioma, 5. rész
Ezek Után innepök vala a Zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy Tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt Tornácza van.
Ezekben feküvék a betegek, vakok, Sánták, Aszkórosok nagy Sokasága, Várva a Víznek Megmozdulását.
Mert idõnként angyal Szálla a Tóra, és Felzavará a vizet: a ki Tehát elõször lépett bele a Víz Felzavarása Után, Meggyógyult, Akárminemû betegségben volt.
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincznyolcz esztendõt töltött betegségében.
Ezt a mint Látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy Már sok idõ óta úgy van; monda néki: Akarsz-é Meggyógyulni?
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a Víz felzavarodik, bevigyen engem a Tóba; és mire én oda érek, Más lép be elõttem.
Monda néki Jézus; Kelj fel, vedd fel a te Nyoszolyádat, és Járj!
És azonnal Meggyógyula az ember, és felvevé Nyoszolyáját, és Jár vala. Aznap pedig szombat vala.
Mondának azért a Zsidók a Meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a Nyoszolyádat hordanod!
Felele nékik: A ki Meggyógyított engem, az Mondá nékem: Vedd fel a Nyoszolyádat, és Járj.
Megkérdék õt: Ki az az ember, a ki Mondá néked: Vedd fel a Nyoszolyádat és Járj?
A Meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félrevonult, Sokaság lévén azon a helyen.
Ezek Után Találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé Meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy Rosszabbúl ne legyen dolgod!
Elméne az az ember, és hirül Adá a Zsidóknak, hogy Jézus az, a ki õt Meggyógyította.
És e miatt üldözõbe vevék a Zsidók Jézust, és meg Akarák õt ölni, hogy ezeket mûvelte szombatnapon.
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig Munkálkodik, én is Munkálkodom.
E miatt Aztán még Inkább meg Akarák õt ölni a Zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is Saját Atyjának mondotta, egyenlõvé tévén Magát az Istennel.
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet Önmagától, hanem ha Látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket õ maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti Csudálkozzatok.
Mert a mint az Atya Feltámasztja a halottakat és Megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, Megelevenít.
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte õt.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem Elbocsátott, örök élete van; és nem megy a Kárhozatra, hanem általment a Halálból az életre.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljõ az idõ, és az most vagyon, mikor a halottak Hallják az Isten Fiának Szavát, és a kik Hallják, élnek.
Mert a miként az Atyának élete van Önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen Önmagában:
És hatalmat ada néki az ítélet-tételre is, mivelhogy embernek fia.
Ne Csodálkozzatok ezen: mert eljõ az óra, a melyben mindazok, a kik a Koporsókban vannak, Meghallják az õ Szavát,
És kijõnek; a kik a Jót cselekedték, az élet Feltámadására; a kik pedig a gonoszt mûvelték, a Kárhozat Feltámadására.
Én semmit sem cselekedhetem Magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem Igazságos; mert nem a magam Akaratát keresem, hanem annak Akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Ha én teszek Bizonyságot Magamról, az én Bizonyságtételem nem igaz.
Más az, a ki Bizonyságot tesz Rólam; és tudom, hogy igaz az a Bizonyságtétel, a melylyel Bizonyságot tesz Rólam.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és Bizonyságot tett az Igazságról.
De én nem embertõl nyerem a Bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
Õ az égõ és fénylõ szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az õ Világosságában.
De nékem nagyobb Bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket Rám Bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek Bizonyságot Rólam, hogy az Atya küldött engem.
A ki elküldött engem, maga az Atya is Bizonyságot tett Rólam. Sem Hangját nem Hallottátok soha, sem ábrázatát nem Láttátok.
Az õ ígéje sincs Maradandóan bennetek: mert a kit õ elküldött, ti annak nem hisztek.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek Bizonyságot tesznek Rólam;
És nem akartok Hozzám jõni, hogy életetek legyen!
Dicsõséget emberektõl nem nyerek,
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha Más jõne a maga nevében, azt Befogadnátok.
Mimódon hihettek ti, a kik Egymástól nyertek dicsõséget, és azt a dicsõséget, a mely az egy Istentõl van, nem keresitek?
Ne állítsátok, hogy én Vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki Vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én Rólam írt õ.
Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, Mimódon hisztek az én beszédeimnek?
