A János írása szerint való szent evangyéliom

És a mint Eltávozék, Láta egy embert, a ki születésétõl fogva vak vala.

És kérdezék õt a Tanítványai, Mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?

Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei: hanem, hogy Nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.

Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a Míg nappal van: eljõ az éjszaka, mikor senki sem Munkálkodhatik.

Míg e Világon vagyok, e Világ Világossága vagyok.

Ezeket Mondván, a földre köpe, és az õ Nyálából Sárt Csinála, és Rákené a sarat a vak szemeire,

És monda néki: Menj el, Mosakodjál meg a Siloám Tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve Látva.

A szomszédok azért, és a kik az elõtt Látták azt, hogy vak vala, Mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?

Némelyek azt Mondák, hogy: Ez az; Mások pedig, hogy: Hasonlít Hozzá. Õ azt Mondá, hogy: Én vagyok az.

Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?

Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat Készíte és Rákené a szemeimre, és mond nékem: Menj el a Siloám Tavára, és Mosódjál meg; Miután pedig elmenék és Megmosakodám, megjöve Látásom.

Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.

Vivék õt, a ki elõbb még vak volt, a farizeusokhoz.

Mikor pedig Jézus a sarat Csinálá és Felnyitá ennek szemeit, szombat vala.

Szintén a farizeusok is megkérdezék azért õt, Mimódon jött meg a Látása? Õ pedig monda nékik: Sarat tõn szemeimre, és Megmosakodám, és Látok.

Újra Mondának a vaknak: Te mit Szólsz õ Róla, hogy Megnyitá a szemeidet? Õ pedig monda: Hogy Próféta.

Nem hivék azért a Zsidók Róla, hogy vak vala és megjöve a Látása, Mígnem Elõhívák annak szüleit, a kinek megjöve a Látása,

És megkérdezék azokat, Mondván: Ez a ti fiatok, a kirõl azt Mondjátok, hogy vakon született? Mimódon Lát Hát most?

Felelének nékik annak szülei és Mondának: Tudjuk, hogy ez a mi Fiúnk, és hogy vakon született:

De Mimódon Lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idõs Már õ; õt kérdezzétek; õ beszéljen Magáról.

Ezeket Mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a Zsidóktól: mert megegyeztek Már a Zsidók, hogyha valaki Krisztusnak vallja õt, rekesztessék ki a gyülekezetbõl.

Ezért Mondák annak szülei, hogy: Elég idõs, õt kérdezzétek.

Másodszor is Szólíták azért az embert, a ki vak vala, és Mondának néki: Adj dicsõséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bûnös.

Felele azért az és monda: Ha bûnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most Látok.

Újra Mondák pedig néki: Mit Csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?

Felele nékik: Már Mondám néktek és nem Hallátok: miért Akarjátok újra hallani? avagy ti is az õ Tanítványai akartok lenni?

Szidalmazák azért õt, és Mondának: Te vagy annak a Tanítványa; mi pedig a Mózes Tanítványai vagyunk.

Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: errõl pedig azt sem tudjuk, honnan Való.

Felele az ember és monda nékik: Bizony Csodálatos az, hogy ti nem Tudjátok honnan Való, és az én szemeimet megnyitotta.

Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bûnösöket; hanem ha valaki istenfélõ, és az õ Akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

Öröktõl fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.

Ha ez nem Istentõl volna, semmit sem cselekedhetnék.

Felelének és Mondának néki: Te mindenestõl bûnben születtél, és te Tanítasz minket? És kiveték õt.

Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és Találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?

Monda pedig néki Jézus: Láttad is õt, és a ki beszél veled, az az.

Az pedig monda: Hiszek, Uram. És Imádá Õt.

És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e Világra, hogy a kik nem Látnak, Lássanak; és a kik Látnak, vakok legyenek.

És Hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele Valának, és Mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?

Monda nékik Jézus: Ha vakok Volnátok, nem volna bûnötök; ámde azt Mondjátok, hogy Látunk: azért a ti bûnötök megmarad.