Az apostolok cselekedetei

Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevû Férfiú, Százados az úgynevezett Itáliai seregbõl,

Jámbor és istenfélõ egész Házanépével egybe, ki sok Alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.

Ez Látá Látásban Világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körûl, hogy az Istennek angyala beméne õ Hozzá, és monda néki: Kornélius!

Õ pedig szemeit Reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és Alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek Okáért.

Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;

Õ egy Simon nevû Tímárnál van Szálláson, kinek Háza a tenger mellett van. Õ megmondja néked, mit kell cselekedned.

A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, Szólíta kettõt az õ Szolgái közûl, és egy kegyes vitézt azok közûl, kik rendelkezésére állnak vala.

És Elmondván nékik mindent, elküldé õket Joppéba.

Másnap pedig, Míg azok menének és közelgetének a Városhoz, felméne Péter a Háznak felsõ részére Imádkozni hat óra Tájban.

Megéhezék azonban, és akara enni: Míg azonban azok ételt Készítének, Szálla õ Reá Elragadtatás;

És Látá, hogy az ég megnyilt és Leszálla õ Hozzá valami edény, mint egy nagy lepedõ, négy Sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:

Melyben Valának mindenféle földi Négylábú állatok, vadak, Csúszó-Mászó állatok és égi madarak.

És Szózat lõn õ Hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy Tisztátalant.

És ismét Szózat lõn õ Hozzá, Másodszor is: A miket az Isten Megtisztított, te ne mondd Tisztátalanoknak.

Ez pedig Három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.

A mint pedig Péter Magában tûnõdék, mi lehet az a Látás, a melyet Látott, ímé a férfiak, kiket Kornélius küldött, Megtudakozván a Simon Házát, odaérkezének a kapuhoz,

És Bekiáltván Megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é Szálláson?

És a Míg Péter a Látás felõl gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé Három Férfiú keres téged:

Nosza kelj fel, eredj Alá, és minden kételkedés nélkûl menj el õ velök: mert én küldöttem õket.

Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött õ Hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?

Õk pedig Mondának: Kornélius Százados, igaz és istenfélõ Férfiú, ki mellett a Zsidók egész népe Jó Bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy Hívasson téged Házához, és halljon tõled valami Dolgokról.

Behíván azért õket, Szállására Fogadá. Másnap pedig elméne Péter õ velök, és a Joppébeli atyafiak közûl is némelyek együtt menének õ vele.

És Másnap Eljutának Czézáreába. Kornélius pedig Várja vala õket, egybegyûjtvén rokonait és Jó Barátait.

És lõn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, Lábaihoz borulva Imádá õt.

Péter azonban felemelé õt, Mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.

És beszélgetve vele, belépett, és Talála sokakat egybegyûlve:

És monda nékik: Ti Tudjátok, hogy tilalmas Zsidó embernek Másnemzetbelivel Barátkozni, vagy Hozzámenni; de nékem az Isten Megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy Tisztátalan embernek:

Annakokáért Ellenmondás nélkûl el is jöttem, Miután Meghívattam. Azt kérdem azért, mi Okból Hívattatok engem?

És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bõjtöltem, és kilencz órakor Imádkozám az én Házamban; és ímé egy Férfiú álla meg elõttem fényes Ruhában,

És monda: Kornélius, meghallgattatott a te Imádságod, és a te Alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten elõtt.

Küldj el azért Joppéba, és Hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon Tímár Házában van Szálláson a tenger mellett: õ, Minekutána eljõ, Szól néked.

Azonnal azért küldöttem Hozzád; és te Jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi Mindnyájan az Isten elõtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.

Péter pedig Megnyitván Száját, monda: Bizonynyal Látom, hogy nem Személyválogató az Isten;

Hanem minden nemzetben kedves õ elõtte, a ki õt féli és Igazságot cselekszik.

Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (õ mindeneknek Ura)

Ti ismeritek, azt a dolgot, mely lõn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az Után a keresztség Után, melyet János Predikált,

A Názáreti Jézust, mint kené fel õt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki Széjjeljárt Jót tévén és Meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala õ vele.

És mi vagyunk Bizonyságai mindazoknak, a miket mind a Zsidóknak Tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, Fára Feszítvén.

Ezt az Isten Feltámasztá harmadnapon, és Megadá, hogy õ megjelenjék Nyilván,

Nem ez egész népnek, hanem az Istentõl eleve Választott Bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk õ vele, Minekutána Feltámadott Halottaiból.

És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk Bizonyságot, hogy õ az Istentõl rendelt Bírája élõknek és holtaknak.

Errõl a Próféták mind Bizonyságot tesznek, hogy bûneinek Bocsánatját veszi az õ neve által mindenki, a ki hiszen õ benne.

Mikor még Szólá Péter ez ígéket, Leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik Hallgatják vala e beszédet.

És Elálmélkodának a Zsidóságból Való Hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a Pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek Ajándéka.

Mert Hallják vala, hogy õk nyelveken Szólnak és Magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:

Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?

És Parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék õt, hogy maradjon Náluk Néhány napig.